Kék Front Hőgyész '09

 Elérkezett ennek a szezonnak is a vége. Arról, hogy milyen volt összességében, talán majd egy külön posztban fogunk foglalkozni. Beszéljünk most csak a címben szereplő napról.

 Elég jó kedvvel vártuk az indulást, mert végre valahára sikerült komoly mennyiségű pirotechnikát beszerezni. A jó hangulatnak az is jele volt, hogy ránk szóltak a kocsmában, hogy vegyük halkabbra a figurát.:) Megérkezés után - mivel jól felkészültünk - a drapikat nehézségek nélkül ki tudtuk akasztani a lelátó két pillére közé kifeszített spárgára. Nem mutatott tökéletesen de a célnak megfelelt.

 Folyamatosan érkeztek a helyiek a pályához ahol elég komoly, inkább majális- mint focihangulat uralkodott. Sörpadok, sátor, fontoskodó rendezők és hangfalakból bömbölő lady gaga-féle "szuper muzsikák". Egy idő után borzasztó idegesítő volt ez a vernyákolás. Az viszont kicsit lehangolt minket, hogy a folyamatosan érkező mányokiak mellett a hőgyésziek nem nagyon gyülekeztek. Pedig a tribün - ami az egyik legjobb a megyében - mögöttünk lévő részét szinte teljesen szabadon hagyták, de az valahogy nem akart megtelni vendégnézőkkel. Sajnos még a csoportunk sem jelent meg teljes számban. Az "ennyi hőgyészi lesz meg annyi" dumából nem lett semmi.

 Az ifink meglepően jól kezdett, kézben tartották a meccset a bajnok csapattal szemben. A hatodik percben vezetést is szereztünk. Azonban a helyzetkihasználás borzalmas volt. Legalább négy nagy helyzetet hagytunk ki, amiket már szinte a hálóban láttunk. Ennek meg is lett a böjtje ahogy az a fociban törvényszerű. A negyvennegyedik percben az ellenfél egyenlített, a második félidőben pedig elhúztak 3-1-re. A végeredményt végül 3-2-re szépítettük. Ám mindez nem változtat azon, hogy nagyon jó teljesítményt nyújtottak a srácok a szezonban, végig partiban voltak a bajnoki címért. Az ezüst is szép érem és jövőre meglehet az arany. Csak így tovább!

 Mi ezen közben azon tanakodtunk, hogy mikor is "vessük be" a pirót. Amire végül is az ifimeccs végén került sor, amikor az éremosztás elkezdődött és a mikrofonba ment az éves mányoki teljesítményt értékelő szöveg, a pályán pedig felsorakoztak az érmeket átvevő csapatok. Egy kis "szenvedés" után sikerült begyújtanunk a "füstbombát", és három görögtüzet. A füst nagyobb lett a tervezettnél így az első másodpercekben a görögtüzek nem is látszottak, de aztán iszonyat jól mutatott összességében. Mindenki nézze végig a videót!:) Ezt a fajta füstöt jól esett belélegezni, érezhettük is hogy mennyire hiányzott ez a tavaszi szezon nagy részében.

 A lelátó megtelt hazaiakkal, még a pálya túloldalára is bőven jutott belőlük. Ott ki is raktak két drapit, egy "Hajrá Mányok" és egy "Szép volt fiúk" feliratút, amik egész szépen meg voltak festve. Azonban a drapi alatt ülő asszonykórus néha elskandált "Mányok-Mányok" vagy micsoda produkcióját nem lehet szurkolásnak nevezni. Gólnál ahogy az lenni szokott nagyon tudtak örömködni, aztán szépen visszaülni. Mi az első félidőt nagyon megnyomtuk, szinte folyamatos volt a szurkolás 45 percen keresztül. Azonban a második félidőre elment a dalolós kedvünk, hála néhány itt is jelenlévő válogatott tuloknak. Teljesen békésen érkeztünk, ugyanis a mányokiakkal eddig semmi bajunk nem volt, a szurkolásunk teljesen mentes volt az ellenfél cinkelésétől és mégis jöttek a szokásos alpári beugatások, mutogatások. Nem hagytuk szó nélkül és persze a rendezők nekünk magyaráztak, hogy "ez most miért kell?!". Azért mert ki nem állhatjuk a seggfejeket, azért! Szóval az "egész megye ellenünk" dalsor ránk már szó szerint vonatkozik. Így a második félidőben már csak néha eresztettünk meg egy-egy "mindent bele" vagy "Hajrá-hajrá Hőgyész" skandálást, de ez is bőven több volt mint amit az a rengeteg helyi néző produkált. A meccs küzdelmes és fordulatos volt, hol az ellenfél, hol pedig mi vezettünk. A végeredmény pedig 3-3-as döntetlen. Csapatunk a 6. helyen végzett a tabellán, lehetett volna jobb is de ez se rossz eredmény.

 Vegyes érzelmekkel indultunk haza. Csapataink jó helytállása, a piró és az első félidő hangulata pozitív, a hőgyésziek alacsony létszáma és néhány helyi bunkósága pedig negatív érzelmeket gerjesztett. Vége a szezonnak és hogy mi lesz a következőben az egy másik történet...

HAJRÁ HŐGYÉSZ! HAJRÁ KFH! 

 Találkozás, kocsma, sör, majd indulás. Megérkezés a pályához, büfé, sör, aztán ki a lelátóra. Iszonyatos hőség, tűző nap. Mindenki próbált árnyékot találni több kevesebb sikerrel. Fontos meccset vívott az ifi ezért feszülten figyeltünk. Ezúttal ellenfelére akadt a csapat, tudtuk hogy nem lesz könnyű de azért reménykedtünk. Eléggé felpörgött az ellenfelünk, látszott hogy bizonyítani akarnak. Sajnos nem is bírtunk velük, ráadásul a bajnoki cím el is úszott azzal, hogy a rendes játékidőn túl bekaptuk a negyedik gólt így 4-3-ra kikaptunk. Természetesen csalódottak voltunk de így is büszkék lehetünk ifistáinkra hisz nem kis teljesítményt nyújtottak a szezonban.

 A csalódottság és a forróság miatt nehezen pörgött fel a társaság. Azért valamelyest beindult és ha nem is volt csúcsteljesítmény - ami már rég sikerült - egész jól hangzott és szinte folyamatos volt a szurkolás. Ellenfelünknek már biztos volt a bajnoki címe de a nézőiknek így is csak a gólöröm alatti "kispadcsapkodásig" terjedt a "szurkolásuk". Cinkeltük is őket egy kicsit, átszólogattunk és szurkálásra buzdítottuk őket, minden egyes "hajrá doróóóg" felkiáltásra élénk tapssal és biztatással feleltünk.:D Főleg úgy hogy csapatunk felvette a kesztyűt és helytálltunk. Az egyenlítő tizenegyes után ketten közülünk be is szaladtak a pályára örömködni. Összességében azért nem volt túl rossz hangulat.

 A megyei foci szépsége, hogy múlt héten a tabella utolsó csapatával mérkőztünk, most a bajnokkal és mind a két meccsen 2-2-es eredmény született. Jelenleg a hatodik helyen állunk és nincs túl nagy esély az ötödik helyre, de bármi megtörténhet. Következő és egyben utolsó mérkőzésünket Nagymányokkal vívjuk. Remélhetőleg mindkét csapatunk becsülettel helytáll majd és mi is odatesszük magunkat szurkolásban! Tegyük együtt emlékezetessé a szezon utolsó találkozóját!

MINDENT BELE!!! 

 1920.június 4. Magyarország keresztre feszítésének napja. Emlékezzünk nemzetünk legnagyobb tragédiájára!

  Napsütéses időben indultunk el a szokásos módon, idegenbe, a kerek erdő közepébe (az iregi pálya ugyanis majdhogynem az erdő közepén fekszik). Nem volt szokásos azonban, hogy az ifi meccse "elmaradt", mert ellenfelünk nem tudott kiállítani elég játékost vagy mi. Szóval könnyen szerzett három pont, ami egy újabb lépés a bajnoki cím felé. Az "elmaradt" azért van zárójelben, mert játék azért volt. Átadtunk két játékost az ellenfélnek és mehetett a labdakergetés. Gyakorlatilag saját magunk ellen játszottunk és természetesen mi győztünk.:)

  A felnőtt meccs közeledtével következett egy újabb nem szokványos jelenet/jelenség. Ugyanis az ellenfél szurkolói is elkezdtek drapikat kiakasztani. De nem ám olyan gagyikat mint amilyenek eddig előfordultak, hanem volt köztük egész jó is. Bár a huligánok feliratokat kicsit erősnek tartom lévén az átlagéletkoruk olyan 14 év körül lehetett.:) Állítólag az az eredete, hogy az idősebbek viccesen huligánoknak nevezik a kissrácokat de akkor is...:)

  Nagyon megörültünk, hogy végre van egy viszonylag normális ellenfelünk a szurkolásban. Az első félidőt végig is nyomtuk. A szemben lévők is szurkoltak rendesen, igaz nincs még sok nótájuk és ha mi kieresztettük a hangunk akkor érződött a különbség, de például tapsolásban el kell ismerni jobbak mint mi. A kezdeti jó hangulatot amit a korán szerzett gólunk és a "nem vagyunk egyedül" tudat alapozott meg viszonylag gyorsan elillant. A gól ugyanis mintha megzavarta volna csapatunkat, rengeteg hibával, bizonytalanul játszottunk. Körülbelül tíz perc elteltével ki is egyenlített Iregszemcse. Igazi szenvedés következett a tabella utolsó helyezett(!) csapatával szemben.

  A második félidőben az ellenfél szurkolói egyre jobban felpörögtek mi pedig egyre jobban "leültünk" csapatunk játékát látva. Szándékos csendeket is tartottunk hátha jó hatással lesz a játékra mint az előző mérkőzésen. Ám hiába szereztünk meg ismét a vezetést, az egyensúly nem állt helyre és a 75. percben újra egyenlített az ellenfél, beállítva a végeredményt, bár végig a levegőben lógott, hogy akár meg is nyerhetik a meccset. Hozzá kell tenni, hogy a második félidőben mezőnyjátékos állt a kapunkban. (A kapus kérdés amúgy is kritikus pont, mivel jelenleg két csapatra jut egy hálóőr).

  Szóval a játék gyenge volt. Az viszont örömteli, hogy alakult végre egy másik szurkolói csoport is, igaz nagyon fiatalok és van még mit fejlődniük de csak így tovább! Szerencséjükre nem is ütöttek meg ellenséges hangnemet. Sajnos ez a meccs nekik volt nagyobb élmény. Az utolsó helyezett után a következő vasárnap a tabella első helyezettjével mérkőzünk. Éles váltás és remélem megmutatják a srácok hogy valójában mire képesek!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! MINDENT BELE!!!

  Ahogy hazai meccshez illik (bár idegenben is így szokott lenni) a mérkőzés számunkra a kocsmában kezdődött, hisz az eső szerencsére elállt, az idő meleg volt, mi meg szomjasak. Ám mifelénk is van fejlődés így a pályánál sem kellett a csapolt nedüre várakozni, mert - a korábbi bejegyzésekben elfelejtettem megemlíteni - egy ideje csecse új büfénk van ami már az ifi meccs előtt megnyit. Szeretném ha átérezné ennek jelentőségét a kedves olvasó!

  Nem meglepő hogy innen tekintettük meg az ifisták játékának első perceit. Persze előtte lepakoltuk a cuccokat a "szektorunkban", finoman jelezve ezzel az ott ücsörgő döbröközieknek hogy előbb-utóbb távozniuk kell majd onnan. A mérkőzés elején a döbröközi ifjak szerezték meg a vezetést, de mi mosolyogva legyintettünk, hogy hát nem eszik olyan forrón a kását. Be is indult a gólgyár, ami olyan mértékű termelést produkált ami minket is meglepett. A fiúk nem ültek le és mi - már a lelátón toporogva - írd és mondd húsz azaz 20 (!) hőgyészi gólt láthattunk. Ehhez nem kell komment. Szép volt fiúk, előre a bajnoki címért!

  Kiakasztottuk a drapikat (egy újat is), a döbrököziek pedig unszolás nélkül távoztak a készületeket látva.

  Egyébként végig teljesen korrektül viselkedtek, nem volt beszólogatás, mutogatás és emiatt mi se oltogattunk senkit. A harcos összecsapás ellenére teljesen békés volt közzöttünk a légkör. Ez a viselkedés az, amire a legtöbb ellenfelünk nézői nem képesek. Most mindenki meggyőződhetett arról, ha normálisan állnak hozzánk mi is normális hangnemet ütünk meg. A mérkőzés sajnos nem úgy alakult ahogy reméltük. Kicsit úgy tűnt mintha az ellenfél jobban felpörgött volna a szurkolástól mint a mieink (nem először esett meg), és a korai kapott gól ahogy lenni szokott megfogott minket. Innentől rohantunk az eredmény után. Az első félidőt végig szurkoltuk, de úgy tűnt hogy jobban megy a játékunk ha csöndben vagyunk. Ezért a második játékrészben kísérleti jelleggel szándékosan tartottunk hosszabb szüneteket és láss csodát a csapat 4-2-ről is fel tudott állni. Mindig akkor szereztük a gólokat mikor nem "zengett" a lelátó. Érdekesnek mindensetre érdekes, de így legalább nem egy megalázó vereség lett a vége. Másrészt pedig mindig jó látni ha a csapat nem adja fel. Optimista szemszögből nézve mondhatjuk, hogy zsinórban öt forduló óta veretlenek vagyunk.

A következő meccsen a jóval gyengébb Iregszemcse ellen mindenképp győzelmet várunk és reméljük akkor is tudunk majd gólt szerezni mikor mi szurkolunk!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! HAJRÁ KFH!

  Fél egyre már "lementünk a faluba", hogy a női kézilabda KEK döntőnek legalább az első félidejét megnézzük, sípszónál pedig azonnal indultunk is Pincehelyre. Borongós, hűvös, szeles időben (Na jó nem vagyok meteorológus de muszáj beszélni az ismételten "csodás" időről). Jó szokásunkhoz híven érkezés után azonnal meglátogattunk egy kocsmát, aztán irány a pálya. A pincehelyi placc egyébként teljesen rendben van, egyenes pálya, egyenes vonalak, a fű rendesen lenyírva még a pálya körül is (evidensnek tűnik de sok helyen nem az).

  Az ifink hozta a jó formáját ismét behúzott egy meccset, rendesen kitömte az ellenfél hálóját (13-2) és harcol tovább a bajnoki címért. Történt azonban egy nem túl örömteli esemény is. Egyik játékosunk, Barka Tamás karja csúnyán megsérült, valószínűleg törés. A "földet rá" beszólást eleresztő nagytudású pincehelyit elküldtük az anyukájába, majd a levonuló nevét skandáltuk, akkor is amikor beszállt a mentőbe. Ezúton is az egész Kék Front nevében kívánok jobbulást!

  Nagyon kevés néző jött össze Pincehelyen - ha voltak 60-an sokat mondok - mi is maroknyian voltunk. De ez most nem tántorított el minket a szurkolástól. Nyomtuk úgy ahogy a létszámunból kitelett és azt hiszem helytálltunk. Nem volt, mert nem lehetett folyamatos, különösen a második félidőben voltak kisebb szünetek de mi mindent megtettünk. A csapatunk egyértelműen jobb volt de a védelemben akadtak hibák és könnyelműségek. Ebből következően kilencven percen keresztül izgulhattunk, az egyenlítés réme végig fenyegetett. Nem volt magabiztos győzelem de mégiscsak győzelem és ez a lényeg! Zsinórban a harmadik alkalommal szerezték meg a srácok a három pontot. Köszönjük és csak így tovább!!! Csapatunk az 5. helyen áll de lehet még jobb is a végére, szóval hajrá!

  Becsületbeli szurkolás, kevés néző, paprikás kedvű pincehelyi játékosok, hideg sör és még hidegebb idő, hőgyészi győzelem. A csapatnak egy újabb diadalt, a Frontnak pedig "izmosabb" hangerőt kívánok!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!

Május 8-án játszottunk a bajnokság leghosszab nevű csapata ellen. Olyan hosszú a nevük nincs is kedvem leírni. Hogy milyen volt a meccs? Zuhogó eső, hideg, kevés néző, no szurkolás, 4-2-es győzelem. Csoportunk továbbra is tetszhalott de a szombati Kategorie C koncert kiválló volt. "Egyebet nem tudok mondani" és nem is akarok...

Hajrá Hőgyész! Bízva a szebb jövőben: Hajrá KFH!

Toró Norbert Úrtól (Carpathian Brigade) kaptam egy üzenetet Facebookon, melyet idéznék:

"Csáó! Most kivételesen nem Brigádos ill. félig meddig az de mégis más dolog miatt írok. Régebben volt országos szurkolói focitorna a magyar ultra csoportok tagjai száméra. Szeretnénk ezt a régi hagyományt ismét feltámasztani és a CB szervezne idéén egy ilyen tornát kispályás fociról lenne szó, bogrács főző versennyel egyetemben. A helyszín Hatvan lenne ott tudunk ingyé pályát szerezni, és minden magyar ultra csoportot így a Kék Front Hőgyészt is szívesen látnánk. Az idpőpont július 2. (szombat) lenne. Megkérdezed a bandádat, hogy ti mit szólnátok egy ilyenhez, beneveznétek-e? Eddig pozitív válasz érkezett már Egerszegről az Fszsztől, akik egyébként segítenek szervezni, a Budajenő devilstől. Várom mielőbbi választ Hőgyészról! Pacsi!"

A kommenteket a Kék Front fórumban a "Minden más" topik alá kérném. Mivel a csak szurkolókkal nem tudnánk összeszedni egy egész csapatot, ezért számítanánk 1-2 focista-szurkoló támogatására is!

KÉNE MENNI, NEM?

 Az indulás és megérkezés a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Indulás előtt és a megérkezés után is egy laza sör.:-) A helyszínen annyi változott legutóbbi látogatásunk óta, hogy kivágták a pálya melletti fákat, úgyhogy most már ez is egy valódi pusztai placc lett.  A gyepet pedig szépen borította a pitypang.:-) A sör bevétele után a susnyán átgázolva elfoglaltunk egy padot, hogy megtekintsük a két meccset.

Az ifinek nagy volt a fölénye, nem voltak ellenfelek a némedi fiatalok ezért külső szemlélőként komolytalanságba fulladt az egész. 11-4 arányban győztünk és a kevés gólt is kapuscsere miatt kaptuk, mert mindenki részt akart venni a játékban. Igaz hogy nem érhetjük utol a tabellán előttünk lévőt a gólarányt tekintve és ezért nem kellett erőlködni.

A felnőtt meccs is nagyon szépen indult. Mindjárt az elején egy kapufa majd a hetedik percben szerzett első gól megalapozta a továbbiakat. Végig támadtunk és mi domináltuk az összecsapást, szép akciógólokat láthattunk. Az első félidőben szerzett négy találat el is döntötte a találkozót. A második félidőben rúgott újabb két gól pedig megpecsételte a szép győzelmet. Az ellenfél háromszor talált a kapuba, ebből egy úgy született hogy legalább hárman lesen voltak, a harmadik gól pedig büntető értékesítésével. Meg kell említeni hogy Vlasa mesterhármast rúgott, ami ismét bizonyítja nagyon jó döntés volt újra „ringbe szállnia”. Dicséret a másik két gólszerzőnek is (Drasi, Márk)! A helyi nézők ötösre vizsgáztak bunkóságból a felénk küldött trágárságokkal és a meccs utáni fenyegetőzésekkel. Örömmel vettük tudomásul hogy legutóbbi látogatásunk óta nem lettek kulturáltabbak. A szalagkorláton csücsülő bozótharcosok is jelen voltak.

Csoportunk egy kisebb mélyponton van. Nagyon kevesen voltunk jelen és emiatt nem volt szurkolás, drapit sem raktunk ki. Ám ennek ellenére SENKINEK nincs joga szemrehányást tenni, mert mi ezalatt a közel két év alatt mindig, mindenhol, minden körülmények között jelen voltunk és szurkoltunk 90 percen keresztül, esőben, szélben, hidegben az időnkénti pocsék játék és vereségek ellenére is!!! Ezen nem változtat az hogy szökő évente elmarad egy-egy szurkolás mert emberek vagyunk és nem gépek akik gombnyomásra működnek. Még hátra van hat találkozó, lesz alkalmunk javítani, hangulatot csinálni. Reméljük a hétvégén sikerül majd egy jó szurkolást összehozni!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!

U.i.: F*ck you Némedi!

 Összevakarjuk magunkat a szombati kikapcsolódás után, ami mindenki számára igencsak jól sikerült és irány idegenbe. Apropó szombat. Lezajlott egy jó hangulatú délutáni labdakergetés szurkolókkal és focistákkal vegyesen. Azt hiszem könnyen meg lehetett különböztetni ki az aki sportol és ki az aki csak szurkol.:) Vissza a témához! Annak ellenére, hogy a kikapcsolódás következményeitől "szenvedtünk", érkezés után kénytelenek voltunk rögtön meglátogatni egy "fagyizót" és bevenni egy frissítőt.:)

Az ifi mérkőzését elnézve a jégen kínlódó malac képe jutott eszembe. A magyarkeszi pálya botrányosan rossz minőségű. A pálya vonalai olyan egyenesek voltak mint a józan kígyó, a labdát nem lehetett egyenesen gurítani, a méreteiről nem is beszélve. Az illetékesek biztosan tudják hogy kaphat engedélyt egy ilyen pálya. Ifink azért behúzta a kötelezőt.

Nagyon kevesen jöttünk össze és nem is lehetett meccshangulatba hozni a társaságot. Azért kiraktunk két drapit és laza szurkolás is volt. Így is bőven többet produkáltunk, mint a hazaiak, bár ezen nem kell meglepődni. Csapatunk jobb volt az ellenfelénél, elég támadó szellemben játszott de nem volt szerencsénk és a rossz pálya is hozzájárult, hogy gól nélkül ért véget a találkozó. Mi azért jó hangulatban indultunk haza köszönhetően a tavaszi napsütésnek és a frissítőknek. A kocsiban dalra is fakadtunk, az Egészséges Fejbőrtől a Rózsa Alexander és a RomErtől az Óóólé annyira jól ment hogy fel is léphetnénk vele.:) Szombaton Tolnanémedi ellen kicsit többet kell produkálnunk!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!