Fél egyre már "lementünk a faluba", hogy a női kézilabda KEK döntőnek legalább az első félidejét megnézzük, sípszónál pedig azonnal indultunk is Pincehelyre. Borongós, hűvös, szeles időben (Na jó nem vagyok meteorológus de muszáj beszélni az ismételten "csodás" időről). Jó szokásunkhoz híven érkezés után azonnal meglátogattunk egy kocsmát, aztán irány a pálya. A pincehelyi placc egyébként teljesen rendben van, egyenes pálya, egyenes vonalak, a fű rendesen lenyírva még a pálya körül is (evidensnek tűnik de sok helyen nem az).
Az ifink hozta a jó formáját ismét behúzott egy meccset, rendesen kitömte az ellenfél hálóját (13-2) és harcol tovább a bajnoki címért. Történt azonban egy nem túl örömteli esemény is. Egyik játékosunk, Barka Tamás karja csúnyán megsérült, valószínűleg törés. A "földet rá" beszólást eleresztő nagytudású pincehelyit elküldtük az anyukájába, majd a levonuló nevét skandáltuk, akkor is amikor beszállt a mentőbe. Ezúton is az egész Kék Front nevében kívánok jobbulást!
Nagyon kevés néző jött össze Pincehelyen - ha voltak 60-an sokat mondok - mi is maroknyian voltunk. De ez most nem tántorított el minket a szurkolástól. Nyomtuk úgy ahogy a létszámunból kitelett és azt hiszem helytálltunk. Nem volt, mert nem lehetett folyamatos, különösen a második félidőben voltak kisebb szünetek de mi mindent megtettünk. A csapatunk egyértelműen jobb volt de a védelemben akadtak hibák és könnyelműségek. Ebből következően kilencven percen keresztül izgulhattunk, az egyenlítés réme végig fenyegetett. Nem volt magabiztos győzelem de mégiscsak győzelem és ez a lényeg! Zsinórban a harmadik alkalommal szerezték meg a srácok a három pontot. Köszönjük és csak így tovább!!! Csapatunk az 5. helyen áll de lehet még jobb is a végére, szóval hajrá!
Becsületbeli szurkolás, kevés néző, paprikás kedvű pincehelyi játékosok, hideg sör és még hidegebb idő, hőgyészi győzelem. A csapatnak egy újabb diadalt, a Frontnak pedig "izmosabb" hangerőt kívánok!
HAJRÁ HŐGYÉSZ!
