Ezen a mérkőzésen ismét bizonyítottuk, hogy a Kék Front mindig, mindenhol és minden körülmények között a csapat mellett áll. Most nem az eső, a szél vagy a hideg, hanem az iszonyatos hőség és a tűző napsütés próbálta megnehezíteni a dolgunkat. Sikertelenül. Kellő mennyiségű védőital elfogyasztása mellett egész elviselhető tud lenni még a 40 fok is. Ugyanúgy elfoglaltuk ismét a lelátó "nekünk fenntartott" részét, annak ellenére hogy azon a részen sütött leginkább a Nap. A nézők nagy része a pálya túloldalán, a sötét árnyékos helyen foglalt helyet.

Szurkolói szempontból minden kiválóan alakult. Máté barátunk jóvoltából elkészültek a zászlóink, melyek meglehetősen szépre sikeredtek (lásd a képeket). Nem véletlenül választottuk a kék-fehér színeket, hiszen ezek Hőgyész hagyományos színei és nem pedig a kék-sárga! A mérkőzésen sem volt véletlen a "Hőgyész kék-fehér" kezdetű nóta sem. A szokásostól eltérően dupla annyi füstbombát is gyújtottunk mint máskor (szintén kék és fehér színűeket). Ezek elég komoly füstfelhőt produkáltak, amely a mérkőzés első perceiben elég szépen beterítette a pálya felét. Azt hittük hogy  játékvezető félbe fogja szakítani a meccset emiatt, de nem tette. De ami a legfontosabb: ismét végigszurkoltunk 90 percet úgy, hogy már az U19-es mérkőzésen is eleresztettünk jó néhány nótát. "Kisfiaink" 15:1-re verték a pincehelyieket, akik állítólag külön buszt rendeltek hogy a kapott gólokat is haza tudják vinni. :) 

A felnőtt csapat kemény és küzdelmes és nem utolsó sorban eseménydús meccsen győzedelmeskedett 2:0-ra. Egyébként a nagy ünneplés a hármas sípszót követően elmaradt, mivel Banai Gábor játékosunk az utolsó percekben rosszul lett és a mentőautó szállította el. A játék több percig állt, a bíró is csak a mentő kiérkezését követően fújta le a mérkőzést. Ijedten figyeltük hogy mi fog történni. A mentő elindult, mi pedig tapssal köszöntük meg Banai Gábor és a csapat helytállását. Szép volt fiúk!

Jövő héten az utolsó forduló elébe nézünk. Iregszemcsét fogadjuk. Aki jókívánságait szeretné kifejezni Gábor barátunknak, az keressen meg és szívesen megadom a telefonszámát (nem akarom nagy nyilvánosság elé tárni itt a blogon). Egyébként hétfőn felhívtam és elmondása szerint már sokkal jobban van. Hál' Istennek!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!