Lehet nincs is igazán szükség bejegyzésre, hisz a képek magukért beszélnek, de a forma kedvéért ejtünk néhány szót az eseményről.:)

Megbeszélés nélkül készültünk a meccsre. Aki akart élt alkotmányos alapjogával és elment szavazni majd pedig irány a pálya. Néhány ifista segítségével arrébb dobtunk egy kaput - amit érthetetlen okból mindig a tribün elé tesznek - és kiraktuk a drapikat. Az ifimeccs alatt még nem úgy nézett ki, hogy különösebben nagy hangulat lesz. Aztán szép lassan elkezdtek szállingózni a jónépek, nem hiányzott senki (kivéve Mátét akit továbbra is haza várunk).

A mérkőzés felfokozott hangulatot teremtett. Végig mi vezettük a támadásokat, az ellenfél szinte el se jutott a kapunkig. Sajnos a helyzetkihasználásunk katasztrófa volt, de jó volt látni, hogy akarják a győzelmet. Viszont ez a körülmény önkéntelenül is "belehergelt" minket a szurkolásba, mert a lelátóról próbáltuk kikényszeríteni a várva várt gólt. Őszintén mondhatom hogy minőségi szurkolást produkáltunk. Hangosak voltunk és viszonylag kevés szünetet tartottunk, sőt sikerült a csapatot rávenni, hogy a "hajrá-hajrá Hőgyészre" hangosan, egyszerre, felemelt kézzel tapsoljanak, ami nagyon jól hangzott és jól is nézett ki. Remélem hagyománnyá válik! Hab volt a tortán, hogy összekapaszkodva egy "ki nem ugrál nem hőgyészit" is elnyomtunk.:)

Amikor aztán - igaz, hogy tizenegyesből - de megszületett végre a gól... nos azt nem lehet szavakkal leírni.:) Amire már régóta vártunk megtörténhetett, begyújtottuk a görögtüzet, amihez három füstcső adta a "keretet"! Szerencsére bekövetkezett amit reméltem és elfeledtettük mindenkivel, hogy volt olyan meccs amikor csend volt! A csapattól azt kérjük, hogy a jövőben is ilyen győzni akarással menjenek ki a pályára! A szurkolótársaktól pedig azt várom, hogy ennél ne adjuk lejjebb, legyünk hangosak és emeljük a kezünket! Örömteli nap volt. Legyen még sok ilyen!!!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!