Elérkezett végre a várva-várt nap! Folytatódik a megyei bajnokság. Mi a téli dermedtségből már  a mérkőzés előtt néhány héttel felébredtünk. Ugyanis becsületesen rákészültünk. Egyrészt új drapikat illetve egyenlőre egy kétrudast készítettünk (bár még nincs mindegyik kész de azért volt mit "bevetni") másrészt beszereztük a pirotechnikát. Szerintem kijelenthetjük hogy mindezekkel az eszközparkunk teljessé vált (nagy dob, légvédelmi sziréna, zászlók, drapik, kétrudas, piró, egyenpólók, nótacsokor) de nem fogunk a babérjainkon ülni, dolgozunk tovább amennyire a lehetőségeink engedik.

Néhányan már elég korán kiérkeztünk a pályához, még az ificsapat sem melegített. Szóval volt időnk cipekedni és pakolni, ami nem baj mert már tekintélyes mennyiségű pakkal közlekedünk, idegenbeli utaknál különösen érdekes lesz a cipekedés megoldása. A pálya nem volt valami jó állapotban, sár szinte mindenütt, az idő pedig nem volt éppen strandolásra alkalmas. De mindez minket nem különösebben érdekelt. Az új dobunkat persze rögtön meg kellett kicsit püfölni hisz oly régóta vártuk már hogy hallhassuk "bevetés közben".

Sorra befutnak a szurkolótársak, majdnem teljes létszám. Az ificsapat szórja a gólokat (10-ig meg se állnak), előkerülnek a sörök és miegymás, kis nóta és hangerő próbálgatás, emelkedő hangulat. Megdicsérjük a fiatalokat. Aztán elkövetkezik a pillanat amire mindannyian készültünk. A csapatok bevonulásánál hangzavarral és egy kis piróval alapozzuk meg a meccshangulatot. Üvölt a sziréna és persze mi is, zeng a dob, ég a két görögtűz, lengenek a zászlók, magasban a "Mindenhol Ott Vagyunk" feliratú kétrudas, kint az egyik új "Ultras" feliratú drapink a régi KFH-s mellett. Remek összhatás (bár a szél miatt nem használtunk füstöt).

Innentől kezdve pedig nem volt  csendes pihenő a környéken. Gyakorlatilag szünet nélkül szurkoltuk végig a meccset, sőt még egy új nótát is felvettünk a repertoárba: "Nincsen megalkuvás/Együtt küzdünk, megyünk tovább/Harcolj az égi színekért/Csak a Hőgyészért!". Azonnal megtetszett mindenkinek, úgyhogy még sokszor fel fog csendülni arra amerre járunk. Mi kihoztuk a maximumot magunkból, mindig a mérkőzéshez igazodva próbáltuk így vagy úgy biztatni a csapatot de sajnos eredménytelenül. Ugyanaz játszódik le a pályán mint ősszel számtalanszor: mezőnyfölény, az ellenfél szinte nem is tud támadásokat vezetni és mégse vagyunk képesek gólokat szerezni. Az eredmény egy újabb - ki tudja már hányadik - döntetlen, akció-gól nélkül. Nagyon reméljük hogy ezen végre fognak tudni változtatni!

Lényeg a lényeg: új dob, új drapik, új görögtüzek, új nóta, régi lelkesedés. Visszatértünk!!!

Hajrá Hőgyész! Hajrá KFH!

 A hétvégi bajnoki mérkőzés elején készült kis videónk: