Pocsék, esős, borongós időben fogadtuk Aparhant csapatát. A pályán és körülötte mindenütt sár. A játékosok úgy tocsognak benne mint a kacsák de legalább megtartják a mérkőzést. Jó hangulatban, a győzelemben bízva, egy vendégszurkolóval kiegészülve vártuk a kezdést. A bevonulást két tavalyról megmaradt füstcsővel üdvözöltük. Elindult a nótázás.

Azonban rögtön, az első percben, ahogy a bokszban mondják "hideg fejre" gólt kaptunk. Ez szemmel láthatólag kicsit "megfogta" csapatunkat. Mi nagyobb fokozatra kapcsoltunk és próbáltuk harcra buzdítani a mieinket. Magát a játék menetét az eredmény nem tükrözi hűen (4-2-re kikaptunk) ugyanis csapatunk nem adta föl, sok támadást vezetett és ha nekünk egy picivel több az ellenfélnek pedig kicsivel kevesebb szerencséje van minimum döntetlen lett volna az eredmény. Ide tartozik hogy ellenfelünk egyik találata egy hatalmas, a laikusok számára is egyértelmű lesgól volt. Azonban a vereség még hagyján....

Viszont amit az ellenfél néhány játékosa és nézője művelt az egyszerűen kritikán aluli volt. 2009-ben alakult meg csoportunk. Látott és hallott már minden ellenfelünk (nem is egyszer), és mégis úgy tűnik hogy a szurkolói kultúrát képtelenség meghonosítani egyeseknél, de néhány egyénnél ez úgy általában a kultúráról/kultúráltságról is elmondható. Hogy mire gondolok? Arra, hogy buzdítjuk a csapatunkat az ellenfél bármiféle inzultálása nélkül(!) és mégis minden gólszerzésnél a nézők és a játékosok(!) nekünk mutogatnak meg pofáznak. Persze hogy ezt már mi sem bírtuk cérnával és a mérkőzés utolsó 20 perce szinte érdemi szurkolás nélkül, egymás nem túl szofisztikált szidalmazásával telt el. Helyénvaló volt a rigmus: "Egyszerűen senkik vagytok hejj-hejj!" Ezt pedig úgy néz ki sok megyebeli ellenfelünkkel kapcsolatban el kell fogadnunk. Mindezek után pedig tőlünk se várjanak sportszerűséget!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! HAJRÁ KFH!