2009. augusztus 16-án, egy kellemes nyári délutánon Danka Máté barátommal elhatároztuk hogy kilátogatunk egy itthoni mérkőzésre. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a hőgyészieknél a csapat buzdítása helyett a csapat (pálya széléről való) kritizálása a divat. Ekkor Máté barátommal elkezdtünk felállva spontán hangosan szurkolni a csapatunknak. A mérkőzés utáni köszöneteken és pozitív visszajelzéseken felbuzdulva elhatároztuk hogy összehozunk egy kisebb szurkolói bandát. Mindkettőnknek volt már némi szurkolói gyakorlata (FTC és válogatott mérkőzések), de ekkor szerintem még mi sem gondoltuk komolyan hogy a szavainkat végül tettek követik.

A csapatunk végülis kikapott 2:1-re a kaposszekcsőiektől.

Ezután következett az Aparhant elleni idegenbeli mérkőzésünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok bővebben...