2009. augusztus 23-án kora délután indultunk el autóval Hőgyészről. A szurkolótáborunk igazából még mindig nem volt megszervezve. Annyit tudtunk hogy Máté barátom és én ott leszünk és buzdítjuk a csapatot. Az ifjúsági mérkőzés (amit a felnőtt mérkőzés előtt játszanak le) első félideje alatt még a helyi egységben "erősítettünk" néhány hőgyészivel együtt. Aztán az ifimeccs vége felé elkezdtünk hangolni. A ifista srácaink 3:1-es hazai vezetésnél 5 perc alatt rúgtak 2 gólt, így 1 pontot sikerült elhozniuk Aparhantról.

A felnőtt mérkőzés kezdetén jött az ötlet, hogy az ifistákat odahívjuk közénk hogy együtt szurkoljanak velünk. Mátéval elkezdtük a "Gyertek ide, gyertek ide..." rigmust, melynek hatására az ifisták át is jöttek (a pálya másik feléről) közénk és együtt nótáztunk a csapatnak.

Ahhoz képest hogy még mindig a kezdeteknél tartottunk, elég jó hangerőt sikerült produkálnunk a mérkőzésen. A helyi idősebb bácsik is megdícsértek minket, hogy milyen szépen éneklünk és szurkolunk a csapatunknak. Igen, mi legalább szurkoltunk a sajátjainknak... ("Nincsen hangotok, Aparhant nincsen hangotok...")

A csapatunk végül 6:2-re (!!!), gyönyörű játékkal legyőzte az egyesek által erősnek mondott aparhantiakat. 4:0-ás vezetésnél el is kezdtük az "Itthon vagyunk, itthon vagyunk" című mondókát, amit egy erősen illuminált aparhanti bácsi nem igazán értett/értékelt. A mérkőzés lefújását követően a srácaink odajöttek az oldalvonalhoz és megköszönték nekünk a szurkolást. Látszott rajtuk hogy jól esett a buzdításunk, mi pedig örültünk hogy ők örültek...

Jöttünk, láttunk, győztünk. SZÉP VOLT FIÚK!