Alakulgat szurkolótábor, már csak a kellékek hiányoznak. Ekkor Jóni Laci barátunk (az ificsapat edzője) előállt azzal, hogy nála otthon van egy régi pergődob ami esetleg emelhetné a szurkolás színvonalát. Egy aprócska probléma volt: hiányzott a dobverő. :D Szerencsére László Béla barátunk felajánlotta hogy vasárnap még az indulás előtt farag nekünk egyet. Nehogy már 600 Ft-ot költsünk egy pár dobverőre, mikor a Béla olyat farag nekünk hogy azt egy évtized alatt sem fogjuk szétverni. :)

Volt már dobunk (dobverővel), a hangszálaink meg eddig is rendben voltak - indulhatunk Nagymányokra. Mint az az odaérkezéskor kiderült Nagy Márk barátunk egy dudát is hozott magával. Tökéletes. A felnőttek mérkőzésén a szokásos egyszerűbb rigmusokat és nótákat énekeltük. Körülbelül 8-10 ember szurkolt szinte folyamatosan, de a nagymányoki lelátó akkusztikája, valamint a dob és duda hatalmas pluszt jelentettek.

A nagymányokiak az első félidőben (0:0-ás állásnál) tizenegyeshez jutottak. A táborunk elkezdte skandálni hogy "Kihagyod, kihagyod...". A rosszul helyezett gyenge lövésnek, Molnár Máté kiváló kapusteljesítményének és végül de nem utolsó sorban a hőgyészi ultráknak köszönhetően a srác kihagyta a lehetőséget. A félidőben gól nélküli döntetlennel fordultunk.

Aztán a második félidő elején a nagymányokiak gólt találtak. Mindezt anélkül sikerült elérniük, hogy bárki is komolyabban szurkolt volna nekik. Rá is zendítettünk a jól ismert nótára: "Nincsen hangotok, Nagymányok nincsen hangotok...". Jött is erre egy helybéli srác válasza: "Nincsen gólotok, Hőgyész nincsen gólotok..." - és igaza volt. A félidőben két helyi kissrác hazaszaladt és a második félidő közepén visszaértek egy szál dudával amit elég erőtlenül fújogattak. A hőgyészi tábor ki is nevette szegényeket, pedig utólag visszagondolva inkább követendő példa lehetne a mányokiak számára (is).

A mérkőzés 78. percének környékén aztán Tolnai Zsolt (alias: Totó) góljával egyenlített a csapatunk. Innentől kezdve szinte folyamatosan szurkolt a hőgyészi tábor. Ennek ellenére a végeredmény 1:1 maradt, de nem búslakodott senki. A csapat ismét megköszönte a szurkolást (tapssal), mi pedig megköszöntük a csapatnak ("Szép volt fiúk, szép volt fiúk...") hogy szórakoztattak minket.

Egy klasszikust idéznék lezárásképpen: "Idegenben jó az X..."