Az ultrák a sportklubokat támogató szurkolói csoportok egy jellegzetes stílussal rendelkező válfaja, leginkább az európai és dél-amerikai futballcsapatok mérkőzésein találkozhatunk velük.
Története
Ez a különleges szurkolói stílus legelőször Olaszországban, az 1960-as évek elején bukkant fel, amikor az egyesületek jelentősen leszállították a stadionok bizonyos szektoraiba szóló belépőjegyek árát. Maga az ultra szó latin eredetű, jelentése „ami túl van”.
Jellegzetességek
A csoport általában egy szűkebb vezetői szerepkört birtokló mag körül épül ki, (ők irányítják az egész csoportot) míg a létszám a kisebb csoportokból szerveződik össze, melyek összetételét meghatározhatják baráti vagy lokális szálak, esetleg az azonos politikai nézet. Általában az idősebbek szavát a fiatalok feltétel nélkül elfogadják, fontos a hiarerchikus felépítés.
A csoportok rendelkeznek különböző méretű transzparensekkel, drapériákkal, zászlókkal melyeken a csoport neve és jelképe található. Némelyik csoport legyártatja és árusítja a saját termékeit (pl: sálat, sapkát, pulóvert vagy kabátot). Egy csoport létszáma a néhány főtől a több százig terjedhet és a stadionokban általában elválasztanak a részükre egy vagy akár több szektort is. Saját weblap illetve fanzine szintén fontos részét képezi a mozgalomnak. A mozgalom iratlan szabályai:
- Az ultrák a meccsek folyamán minden esetben állnak
- Lehetőség szerint, a távolságok és anyagi akadályok ellenére minden meccsen meg kell jelenni otthon és idegenben
- Szünet nélkül támogatni (énekelni, tapsolni) kell a csapatot, az eredmény alakulásától függetlenül
- Állandó törzshely a stadionon belül
"….az ultra meg nem alkuvó védelme egy életstílusnak ami veszélynek van kitéve a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt… az ultra ez, és sok más érzések,amik nem szavakba önthetők, megérthetetlen a hétköznapi ember számára, aki jobban szeret élni egy üveg mögött, minthogy széttörné azt és belépne a valóságba… egy tiszta szívünk van, amikor elhagyják összeszorul és fájdalmat okoz nekünk… amikor kihívják dübörög mint egy dob, de nem fél, visszatart minket hogy el ne fussunk… ha egy barátunk hív minket, nem kérdezzük őt miért, hanem felsorakozunk csendesen az oldalán… megismersz minket, mert beszélünk egymás között anélkül, hogy kinyitnánk a szánkat…"
