Az Ultrák és a csapat részéről is óriási a várakozás és a készülődés előzte meg a mérkőzést (nevezhetjük akár rangadónak is), mivel ugye a listavezető csapatot fogadtuk.

A szurkolói dalainkat a mérkőzést megelőző napon kinyomtattam 40 példányban, hogy azok is együtt tudjanak énekelni velünk akik esetleg még nem ismerik a nótákat (remélem hogy ezekre a dalszövegekre csak 1-2 forduló erejéig lesz szükség, és azt követően már mindenki kívülről fújja majd!). A többségük igen könnyen megtanulható, a felelgetős rigmusokat pedig elég ha egy ember tudja.

A transzparenseket már az ifimérkőzés előtt kihelyeztük a hőgyészi lelátó tetejére, bár az üzenetet ("Mögöttetek a tábor, előttetek a bajnokság!") feliratút egyenlőre felhajtottuk. Úgy gondoltuk hogy majd a felnőttek bevonulásánál kibontjuk, ezzel mintegy meglepetést okozva és talán némi plusz motivációt adva szeretett csapatunknak. Az utólagos visszajelzések alapján a felirat messziről is olvasható volt, és a futballistáink is nagyon örültek neki.

Elhangzott a kezdő sípszó és a tábor bele is kezdett a nótázásba. Eleinte kicsit döcögősebben ment, mivel néhány ifista - tisztelet a kivételnek - úgy gondolta hogy (annak ellenére hogy előtte neki is szurkoltunk) nem kötelessége szurkolni vagy egyáltalán felállni. Persze ezzel igazából semmi gond nem lenne, csak nem értem hogy akkor miért kell odaülni hozzánk az "Ultras Hőgyész" zászló alá?! (Azt hiszem majd egy következő bejegyzésben írok majd néhány gondolatot az ultrákról) Az összképet rontja ha 40-en ülünk(!?) ott és csak 10-en állunk és szurkolunk folyamatosan, ezért nyomatékosan megkérek mindenkit aki velünk szeretne szurkolni a jövőben az vegye a fáradtságot és álljon fel a mérkőzés alatt és nótázzon együtt velünk (azt mondanom sem kell hogy teli torokból). Aki ezt nem tudja vállalni, az vagy keres magának más helyet vagy mi keresünk magunknak más helyet.

Mint az várható volt, elég nehéz mérkőzés várt a csapatunkra. A második félidő közepe felé (0:0-ás állásnál) a tábor elkezdte skandálni az "Itt vagyunk, szurkolunk" kezdetű nótát először "Geller Peti lőjj egy gólt" majd "Gyerünk Tozsó lőjj egy gólt" kiegészítéssel. Gólunkat végül Nagy Zsolt "Muki" szerezte (gyönyörűen helyezett fejesgól volt), amit kirobbanó örömmel fogadott a tábor. Talán a gól volt szükséges ahhoz hogy a hőgyészi ultrák megmutassák igazi arcukat. A szurkolás innentől kezdve szinte egy percre sem maradt abba és az kb. 14-15 emberrel olyan hangerőt produkáltunk, mintha kétszer annyian lettünk volna.

A mérkőzést végül 1:0-ra nyertük, ami szerintünk a tabella élén álló csapat ellen nem kis teljesítmény. A mérkőzés végén a korláthoz leszaladva elkezdtük ismét skandálni hogy "Gyertek ide, gyertek ide, ...". A csapatunk ezúttal nem csak az oldalvonalnál köszönte meg a szurkolást, hanem kijöttek a korláthoz és minden szurkolóval lepacsiztak. Ez nekünk óriási elismerés volt, éreztük hogy rendkívül hálásak azért amit tőlünk kapnak!

Köszönjük, fiúk! Ti vagytok a legjobbak!