Nagy várakozás előzte meg a Gyönk elleni bajnoki mérkőzést. A nemrég elkészült transzparenseink először utaztak velünk idegenbe. Szeretett csapatunk a mérkőzést megelőzően a tabella 6. helyét, míg a gyönki csapat a 2. helyet foglalta el. Senki sem számított könnyű mérkőzésre, és többnyire úgy voltunk vele hogy örülnénk ha megúsznánk egy döntetlennel...

Szerencsére nem így lett. A korán szerzett gólunk után a tábor nagyon belelendült a nótázásba, a csapatunk pedig a játékba. Meglepően jól játszott a csapatunk, futószalagon jöttek a gólok: a félidő végére már 5:0-val vezettünk. Aztán jött egy, a nagymányoki idegenbeli mérkőzésről ismerős szituáció: tizenegyeshez jutottak a gyönkiek. A tábor ismét elkezdte skandálni hogy "kihagyod, kihagyod, ...", a gyönki játékos pedig hallgatva ránk így is tett. Az 5:0-ás vezetés tudatában elkezdtük énekelni a nagyvárosi közönségnek, hogy: " Ilyenek a falusiak, hej, hej..." meg azt hogy "ez Hőgyész, ez Hőgyész, ...". A helyieknek erre semmi reakciójuk nem volt, így még a "Nincsen hangotok..." kezdetű nótára is rágyújtottunk.

Bár a gyönkiek a második félidőre összeszedték magukat, de ez csak arra volt elegendő hogy ne kapjanak több gólt tőlünk. 5:0 idegenben Gyönkön - gyönyörű vasárnap délután.

Néhány szót persze a hőgyészi afterpartyról is szót kell ejtsek. Miután végignótáztuk (és doboltuk) Szakadátot és Diósberényt, hazaérvén Hőgyészre a központban folytattuk az ünneplést. Utólag visszagondolva szerintem otthon a központban többet énekeltunk, mint Gyönkön a 2x45 perc alatt. Egymást követték a dalok és rigmusok. Volt asztalon énekelés, sörlocsolás, meg minden ami a győzelem mámorában megengedhető, de legalábbis elnézhető dolog. Csodálkoztam is, amikor elindultunk hazafelé még volt hangom. Persze mire hazaértem addigra szinte teljesen elment. A foglalkozás viszont elérte a célját, mivel legközelebb már biztosan nem lesz senkinek szüksége a kinyomtatott dalszövegekre. Aki pedig egy kicsit sem rekedt be vasárnap este, az nem is volt igazából benne a buliban!