A "Barikád" című havilap augusztusi számában találtam ezt a kis szösszenetet:

"Az ultrák különbözőek de összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, a szívósság hogy talpon maradjanak az esőben a 90. perc után is, összeköti őket a bemelegítéskor teli torokból énekelt dal, összeköti őket a barát aki mellette alszik a vonaton aki visszahoz téged az idegenbeli útról, összeköti őket a diákos séta az ellenség városában, összeköti őket az öröme egy idegenbeli út indulásának és a visszatérés fáradsága, összeköti őket az a két órai koplalás után kettéválasztott szendvics, összeköti az a kabinban felkínált és a kanyarban visszaadott cigaretta, összeköti őket az a veszekedés a kispados baloldali szélsőről az éjszakai vonat félhomályában, összeköti őket az az ütközet utáni tekintet, összeköti őket a mentalitás. A dolgok amik összekötik őket egyidőben szétválasztják a külvilágtól, eltávolítják az aggódó szülőktől, a botrányos nagybácsiktól, a félénk osztálytársaktól és az undorító tanároktól, a barátnőktől, a feleségektől és a gyerekektől is. Az ultras kivétel a szabály alól, és váratlan hogy meglepjen, a meglepetés az amikor lecsillapít téged egy mosollyal amikor azt gondolod hogy komolyan csinálta. Az ultras a kar is ami beránt téged a vagonba mielőtt záródnának az ajtók. Az ultras nem önkényes erőszak, megalkuvást nem tűrő védelme egy életstílusnak ami veszélynek van kitéve, a névre szóló jegyektől, a fizetős tv-től, az új generáció elkényelmesedésétől, a tv szemetétől,és mindenek előtt a kitiltástól. Az ultras ez és sok más, más szavakba nem zárható érzések, megérthetetlenek a hétköznapi emberek számára akik jobban szeretnek élni egy üveg mögött ahelyett hogy széttörnék és belépnének a valóságba, amely hideg és esős."

Remélem mindenkinek átjött a mondanivalója.