"Kivételes módon" a vasárnapi meccsre való ráhangolódást már szombaton este elkezdtük. Jól sikerült este volt - persze ha a nemzeti tizenegyünk diadalmaskodott volna Lisszabonban még jobb lehetett volna. De ez végülis mindegy, térjünk a lényegre...

A Kék Front (új és végleges nevünk) vasárnap 11 órakor indult Pincehelyre. Szurkolótáborunk viszonylag sok emberrel képviseltette magát és már az U19-es meccs előtt elkezdtünk ráhangolódni a mérkőzésre - sajátos módszerekkel. ;) Az ifjúsági mérkőzés kezdetén az egyik helyi "lokálpatriótának" problémája akadt a veterán légvédelmi szirénánkkal. Elmondása szerint a helyi gáztelepen hasonló hangú sziréna van, és megzavarhatja/megrémisztheti a környéken lakókat. Persze ez minket a legkevésbé sem tántorított el attól hogy továbbra is tekerjük a műszert... :) Az ificsapat kissé lélektelen játékkal (ami egyébként a felnőtt csapatunkról is elmondható volt), de azért megérdemelten nyert 2:0-ra. Itt ismét megragadnám az alkalmat és szeretném megköszönni annak a "rengeteg" (= Eto'o) ifistának, aki később a felnőtt csapatot buzdította velünk. Ismételni nem szeretném magam, csak annyit szeretnék megjegyezni hogy a transzparenseinktől jobbra és balra sokkal tágasabb...

A felnőttmeccsen jól kezdett mind a szurkolótábor, mind a csapat. Geller Peti góljával meg is szereztük a vezetést, de a Pincehely sajnos még az első félidőben fordított (2:1 lett a mérkőzés végeredménye). A tábor a második félidőben is kitett magért, ismételten szinte megállás nélkül szórtuk a nótákat. A mérkőzés végén drága csapatunk egy kissé megfeledkezett rólunk (tisztelet a kivételnek!), egy taps vagy egy gyors pacsizás nekünk óriási elismerés lett volna. Néhány játékosunk kezdi természetesnek venni, hogy időt és pénzt nem sajnálva lehetőség szerint mindenhova elkísérjük és buzdítjuk a csapatot. Persze ez nekünk kikapcsolódás és egy kiváló hétvégi feszültséglevezető program, de egy szimpla pacsi vagy egy "köszönjük" azért jól esett volna azoknak akik értetek minden hétvégén rekedtre (!!!) ordítják magukat a mérkőzéseken.

Egy kissé csalódottan, de változatlan lelkesedéssel indultunk haza. Előbb persze tiszteletünket tettük a férfi kézilabdásaink mérkőzésén, akik Dunaföldvárt fogadták a tamási sportcsarnokban. Bíztunk benne hogy a csalódással teli hetek után végre ünneplésre is lesz alkalom - így is lett, a srácok fölényes győzelmet arattak! Egész jó hangulatot varázsoltunk a sportcsarnokban - hála néhány felnőtt labdarugó játékosunknak is. Rá kellett jönnünk, hogy a csarnoknak egy kicsivel jobb az akkusztikája mint a sportpályának. Főleg amikor a légvédelmi szirénánkat is bevetettük, ami a bírók erős nemtetszését váltotta ki. :)

Itt idézném Héger Jánosné iwiw-hozzászólását:

"A hőgyészi férfi kézilabda csapat lealázta a dunaföldvári csapatot. A régi nagy ellenfélnek esélye sem volt a pályán. Gratulálunk a fiúknak és edzőjüknek, és köszönet a szurkolóknak akik nagyon lelkesek voltak. Külön említést érdemel hogy a hőgyészi ultrák is ott szurkoltak egy emberként, köszönet nekik is. Viszont szomorú sérülés is történt, a kapus, Sipi  megsérült, kórházi ápolásra szorult. Jobbulást és gyors felépülést kívánunk neki, hiszen nagyon hiányzik a csapatnak. Hajrá Fiúk, csak így tovább!!!"

Teol.hu: "Barabás Lajos: – Lelkes szurkolótáborunk előtt magabiztos győzelmet arattunk."

Köszönjük szépen az elismeréseket! Jövő héten a kétyi csapatot fogadjuk hazai pályán, a kézilabdásaink pedig ismét hazai pályán játszanak, szóval jövő héten is mozgalmas vasárnapunk lesz - reméljük akkor 3 mérkőzés/3 győzelem lesz a mérlegünk. A Kék Fronton nem fog múlni, azt garantálhatjuk...

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!