A húsvét vasárnapi meccsen való helytállásunkban most nem is annyira a másnaposság, hanem az ünnepek alatti töménytelen mennyiségű ételfogyasztás okozott, illetve okozhatott volna gondot. Az U19-eseink mérkőzése alatt csak elvétve volt néhány laza kis nóta, helyette igen viccesre sikeredett bekiabálósdi volt és természetesen az elmaradhatatlan (kultúrált) sörfogyasztás. Mivel a füstcsöveink az előző mérkőzésen kifogytak (és az új szállítmány önhibánkon kívül kicsit megkésve érkezett meg), a hangerőnkkel próbáltuk meg pótolni a pirotechnika hiányát. Szokásunkoz híven már a csapatok bemelegítésekor elkezdtük a nótázást ami gyakorlatilag folyamatos volt. Ennek az "erőltetett menetnek" az lett a vége, hogy a második félidő éneklés terén kicsit halványabbra sikeredett ahhoz képest amit az első félidőben produkáltunk. Persze ez nem azt jelenti hogy a nagyobb szüneteket tartottunk a dalaink között, hanem csak annyit hogy nem mindenkinek bírják még a hangszálai a kiképzést. Szeretett csapatunk a lelkes szurkolást ismét egy szuverén győzelemmel (2:0) hálálta meg. Az ünneplés a hármas sípszót követően sem állt meg. Számtalanszot elhangzott az "Ilyenek a hőgyésziek hej-hej...", valamint az "Így néznek ki a győztesek hej-hej..."-kezdetű rigmus. Először a pálya mellett éltettük a csapatunkat (és egyben búcsúztatuk a nagymányokiakat :P), majd a központban folytatódott a fieszta győzelmi mámorban. Ha a következő idegenbeli mérkőzésen (Tolnanémedi, 04.10. szombat - U19 14:00; felnőtt 16:00) is ilyen lelkesen és támadó szellemben játszik csapatunk és mi is ilyen - vagy hasonló - hangulatot tudunk produkálni, akkor nem hiszem hogy lehet probléma...
Így néz ki egy győztes csapat:
(K.J. beszámolója alapján)
