Igazából nem is tudom hogy hol kezdjem. Talán a cím magyarázatával. Azért választottuk ezt a címet a heti szokásos beszámolónknak, mert ehhez hasonló még nem fordult elő idegenbeli mérkőzéseinkre - és itt nem a görögtűzre gondolok. Egy rakat szellemi fogyatékos cigány ült a pályán kívüli partoldalon és a mérkőzés alatt folyamatosan szidták édes anyáinkat meg minket. Csak az igen kedves rendező néni kérésére nem mentünk fel hozzájuk "beszélgetni"... :D
De térjünk vissza az elejére. Megérkezésünk után ismételten néhány technikai jellegű problémával találtuk szembe magunkat. Ugyanis ismét egy olyan pálya mellett szurkoltunk, mely gyakorlatilag a puszta közepén hevert (akárcsak a csikóstőttősi "Maracana"). Teljesen nyílt küzdőtérről van szó, ami borzasztó kellemetlen tud lenni, főleg ha még egy erős szél is közrejátszik - elég nehéz ilyen körülmények között komolyabb hangzavart csinálni, de mi azért minden tőlünk telhetőt megtettünk. Már a drapink kifeszítésével is igen komoly gondok adódtak, de végül megoldottuk. A csapatok bevonulásánál némi hangzavar kíséretében begyújtottunk egy görögtüzet (ezúttal egy igazit, és nem a "light" verziót) és egy füstcsövet, ami nagyon jól nézett ki, bár a szél miatt ez sem volt az igazi.
Sajnos csapatunk nem a legjobb formáját hozta. Mi végig, még 3:0-ás hátránynál is bíztattuk a srácokat, igaz szűkített repertoárnál, mert hátrányban például hiába énekelnénk az "Ilyenek a hőgyésziek hej-hej..." kezdetű rigmusunkat! :D Annál többször hangzott el viszont a "Ha felveszed..." kezdetű nóta. A mérkőzést végül sajnálatos módon 3:1-re elveszítettük.
A mérkőzés lefújását követően az egyik "úriember" gúnyosan megkérdezte tőlünk hogy "Na hol a görögtűz?". A válaszunk az úriembernek - amit ezúton itt a blogon is szeretnék kihangsúlyozni - a következő volt: "Végre láttatok ilyet élőben is, mert elhoztuk és megmutattuk nektek, hogy milyen a görögtűz és milyen az igazi szurkolás!". És valóban. Ismét a szokásos. Eleve több hőgyészi néző volt, mint helyi és ha nem győztek volna észre sem vesszük hogy ott vannak. Halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi az a szurkolás, de mikor nyernek nagyon nagy lesz az arcuk.
Száz szónak is egy a vége, egy újabb helyre vittük el a "hangulatot", ők is látthatták végre hogyan kell rendesen szurkolni. Reméljük szeretett csapatunk lendülete nem tört meg ezzel a vereséggel és a következő mérkőzésen ismét győzelmet aratunk. Rajtunk biztosan nem fog múlni...
HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!
(K.J.)
