A hétvége mottója: "A mi srácaink többet érnek 10 Ft-nál!!!"
A váraljai meccsre nagyon jó hangulatban érkeztünk, ami talán a szombati csapatösszetartó buli tréning folyománya volt. Szinte mindenki napszemüvegben jelent meg az induláskor. Azt hiszem ehhez nem fűznék bővebb magyarázatot.
A váraljai pálya egyébként igen tetszetős volt, mind a fekvését, mind az állapotát tekintve, valamint nagy örömünkre szolgált az is, hogy a pályát olyan korlát vette körül amire fel tudtunk állni/ülni. A másnaposságot hamar elűztük néhány üveg bizonyítottan gyógyhatású, jéghideg sörrel még az U19-es mérkőzés alatt (melyet egyébként 8:1-re nyertek a mieink). Ezen a meccsen még nem volt komolyabb szurkolás, a szokásos "beszólogatásokon" kívül csak a vége felé (bemelegítésképpen) kezdtünk bele a nótáinkba. Egyébként újabb eszközzel bővült a kelléktárunk is, méghozzá egy horgászbotból gyártott igen hosszú zászlórúddal. Egyelőre a piros-fehér-zöld zászlónkat helyeztük el rajta, mivel a Kék Frontnak még nem készült el a saját zászlaja (de már komolyan rajta vagyunk az ügyön!).
A felnőtt mérkőzés elején a "csatakiáltásoknál" a váraljai csapatkapitány nem nagyon tudott mit kezdeni a hangzavarunkkal amit a mieink csatakiáltása után indítottunk. Jelzett a kezével felénk hogy maradjunk egy kicsit csendben, amely kérésnek természetesen nem tettünk eleget, így a kiáltásuk csak tátogásnak tűnt (és hallatszott, illetve nem hallatszott). Ismét - mint már olyan sokszor a szezon folyamán - egy középkorú hölgytől érkezett az első és talán egyetlen üzenet váraljai részről: "Bunkó Hőgyész!", a válaszunk erre csak annyi volt hogy "Okos Váralja, Professzorok Batthyány Köre!". A hasonló korú hölgyek amúgy ezeken a megyei futballmérkőzéseken elég könnyen el tudják veszíteni az önuralmukat! :) Az első félidőben végig teljes hangerővel, megállás nélkül szurkoltunk az ellenfél (szerintünk egyébként abszolút jogtalan) tizenegyesből szerzett gólja után is. Többek között ismét elhangzott a "meghoztuk a hangulatot hej-hej..." kezdetű rigmus is, hiszen a Kék Front eddig még nem járt Váralján, így a helyiek sajnos még nem tapasztalhattak igazi mérkőzéshangulatot hazai pályán. Debütált egyébként egy új nótánk is, amely a Steam nevű zenekar egyik szerzeményére, illetve annak refrénjére alapul ("Na Na Hey Hey Kiss Him Goodbye" a dal címe, 1970-es). Ezt a nótát az előző esti bulin kellőképpen begyakoroltuk. A második félidőre egy picit alábbhagyott a lendületünk, de túl hosszú szüneteket ekkor sem tartottunk és nem is tarthattunk, mivel a váraljaiak még mindig 1:0-ra vezettek. Megpróbáltuk szeretett csapatunkat az mérkőzés megfordítására "rábírni", ami végül nem sikerült, de egy szép góllal legalább sikerült egyenlítenünk. Azt az örjöngést láttátok és hallottátok volna...
Ebben a szezonban ez volt az utolsó idegenbeli szereplésünk és azt hiszem nem vallottunk szégyent, bár a pirotechnika ezúttal nagyon hiányzott. Mivel nagyon számítottunk a győzelemre és eléggé el is fáradtunk a szurkolásban, nem túlságosan vidáman érkeztünk vissza Hőgyészre. Viszont most is büszkén állíthatjuk, hogy rajtunk nem múlott.
Jövő hétvégén újra találkozhattok velünk a hőgyészi lelátón! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!
(A beszámoló szerzője: KJ)
