Bizony, lassan egy éves születésnapját ünnepli a Kék Front. A csoport 2009 augusztusában kezdett formálódni, amikor is két jómadár - D.M. és A.A. - úgy döntött, hogy márpedig ők szurkolnak a csapatnak ha már mások nem teszik. Valahogy így kezdődött a történet. Aztán a Tolnanémedi elleni hazai mérkőzésen kikerült az első, Ultras Hőgyész feliratú transzparens és szépen lassan megszülettek az alapnóták is. Innentől mondhatni hivatalos lett a csoport megalakulása. Elindult egy bizonyos tanulási folyamat, egyre többen csatlakoztak hozzánk és folyamatosan fejlődött az eszközpark, a hangerő, a megjelenés, a nótacsokor. A csoport időközben felvette a Kék Front Hőgyész elnevezést (az Ultras Hőgyész név amúgy is csak ideiglenes jellegű volt). Mára szinte minden kelléket beszereztünk illetve elkészítettünk, ami az igényes szurkoláshoz szükséges. Dobot (bár egy nagyobb és hangosabb hangszer beszerzésén fáradozunk), zászlókat, transzparenseket, egyenpóló, stb. Volt egy egyedi kelléke is a csoportunknak amivel mindig nagy feltűnést és hangzavart keltettünk, mégpedig egy légvédelmi sziréna - ami azóta (különböző politikai okokból...) kikerült a repertoárból. A tavaszi idény óta szinte minden mérkőzésen használtunk pirotechnikát - főleg füstcsöveket, de görögtűz is volt már a kezünkben. Sokszor repülnek a pénztárszalagok is, szóval minden megvan ami kell! Ki kell egyébként emelnünk, hogy nagyon nem volt és most sincs könnyű dolgunk, mert egy olyan közegbe hoztuk be a szurkolói kultúrát ahol ez eddig szinte teljesen ismeretlen volt. Olyan közegbe, melyben a bíró és a csapatok szidalmazásán kívül (eddig) nem zajlott semmi a pálya mellett. Még egy bravúros győzelemnél sem nagyon van taps, esetleges gyászszüneteknél sokaknak még a felállás is nehézséget okoz, idegenbeli mérkőzéseken pedig mi vagyunk a bunkók mert szurkolunk a csapatunknak és nem csendben nézzük a meccset (mondjuk ez utóbbin azt hiszem nem is kell meglepődni). Egy szóval felkavartuk az állóvizet.

Sok minden történt ez alatt a közel egy esztendő alatt. Voltak győzelmek, mámoros ünneplések és persze kudarcok, melyeknél legszívesebben csak sírtunk volna. A csoport megjelent minden hazai és idegenbeli mérkőzésen, megfordultunk számtalan pályán és amikor lehetőségünk nyílott rá kézilabdameccsekre is ellátogattunk. Tavasszal már válogatott mérkőzésen (Magyarország-Németország) is képviseltette magát a csoport 4 fővel. Ezalatt a közel egy év alatt olyan személyek jöttek össze a lelátókon, akik korábban ha ismerték is egymást nem jártak össze és talán szinte nem is beszéltek előtte soha a másikkal két szót sem. Ez az idők során megváltozott, egy baráti társasággá kovácsolt minket össze a hőgyészi sport szeretete. Úgy gondolom nem kell szégyenkeznünk egyik szurkolótábor előtt sem és különben is: "If you don't like our music, make your own f*cking band"!!! Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek ennek a nagyszerű csoportnak és remélem számtalan mérkőzésen fogunk még együtt szurkolni!

Csak így tovább! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

(KJ szerzeménye)