Kissé nehéz ébredés, de megrázzuk magunk, hiszen meccs-nap van. Előáll a „taxi”, bevágjuk az összekészített cuccokat, rövid megálló a presszóban, a nap első söre felhörpintve aztán keskeny, kátyús utakon irány Aparhant. A pályánál találkozunk a megszokott technikai problémával: alacsony korlát és sehol egy épület vagy domb, ami felfogná a szelet. Az alacsony korlát miatt a „harcedzett”, „veterán”, ULTRAS HŐGYÉSZ feliratu drapit nem tudtuk kirakni és a másik kettő is összevissza lengedezett a nagyon erős szélben. Előző nap már megbeszéltük, hogy a bevonulásnál mostantól nem gyújtunk füstöt, hogy ne legyünk túl sablonosak, hanem csak gólnál vagy győzelemnél, de a nagy szelet érzékelve úgy nézett ki, hogy bármi lesz teljesen felesleges a füstcsöveket meggyújtani.

Az ifi nyögvenyelős mérkőzése közben ami 1-1 lett végül, csendben voltunk, úgy nézett ki mintha kicsit kedvetlenek is lettünk volna és növekedett aggodalmunk az amúgy sem könnyűnek ígérkező mérkőzés közeledtével. Ráadásul nem volt jelen teljes létszámmal a Kék Front és úgy néz ki a hátralévő mérkőzéseken nem is lesz (Máté azért mindannyian reméljük, hogy el tudsz még jönni legalább egy meccsre és akkor állom a söreidet). Aztán jött a következő rossz ómen, a bíró ugyanis egy „régi, kedves ismerősünk” volt, aki enyhén szólva nem a szívünk csücske és az érzés kölcsönös.

Szerencsére hamar ráhangolódtunk a mérkőzésre bár a szél és a nyitott tér a hangunk nagy részét eloszlatta de azért nem volt rossz. Az első gól után repültek a pénztárszalagok és némi füst is akadt. A nótacsokrunkat kimerítettük többszörösen is a 90 perc alatt, sőt még improvizáltunk is, hogy ne legyen szünet a szurkolásban. A játékvezető is megkapta a magáét például „a bíró a fiúkat szereti” című dalocska formájában. Persze volt akinek ez nem tetszett, de nem kezdtük el magyarázni, hogy így is úgy is utál minket, szóval mindegy mit éneklünk neki. A mérkőzést végül megnyertük, ismét repültek a szalagok, szállt a füst, pacsi a játékosokkal és megköszöntük nekik a „mert ti vagytok a legjobbak…” kezdető nótával a szereplést. Az ennél is komolyabb ellenfelekkel szemben valószínűleg jobb teljesítményre lesz szüksége a csapatnak, de reméljük ez egy sikerszéria kezdete és persze a győzelem így is nagyon örömteli volt. Végre ünnepelhettünk és a sok rossz előjel ellenére mi, szurkolók sem nyújtottunk rossz teljesítményt! Csak így tovább!

(K.J.)