Idegenbeli meccs hazai pályán.:) Az előző szezon bajnok csapatát, a Magyarkeszit fogadtuk, mivel – ha jól tudom – az esőzések miatt nem volt egészen rendben a pályájuk. A társaság egy része komoly másnapossággal küzdött ezért nem is számítottam fergeteges produkcióra. Nem is sikerült olyan jól a szurkolás, mint Váralja ellen, de azért így sem volt rossz;)
Azt viszont kijelenthetjük, hogy az improvizáció napja volt. Elénekeltük például a válogatott mérkőzéseken „használt” verzióban a „Mert ti vagytok a csapatunk…” kezdetű nótát többször is, majd „csavartunk” rajta egyet és úgy fejeztük be, hogy „A Kék Front veletek”. Aki ismeri a nótát az tudja miről beszélek. Megpróbálkoztunk szintén a válogatott meccsen látott „felugrós” magyar népmesék dalolással, ami leginkább csak minket szórakoztatott.:) Örömmel konstatáltam, hogy a felemelt kézzel tapsolás a „hajrá-hajrá Hőgyészre” most is sikerült.
A hangulatot egyébként megalapozta, hogy mindjárt az első néhány percben gólt szereztünk. A harmadik találatunknál begyújtottunk egy görögtüzet két füstcső kíséretében, ami mindig szemet és szívet gyönyörködtető látvány. Pénztárszalagok is bőven repültek a pályára, de elfogyni azért nem fognak.:) A szokásosnál nagyobb szüneteket tartottunk, de mint mondtam nem volt mindenki a toppon. Amikor viszont leült a csapatunk játéka a második félidőre azonnal reagáltunk „ébresztő”, „harcoljatok” és „mindent bele” skandálásokkal. Szerencsére nem történt komolyabb baj és győzelmet arattunk. Pacsizás, dalolás, örömujjongás.:) Annyit említenék még meg, hogy az új zászlónk is kikerült a korlátra. Nagyon szépen mutat.
Szokásom, hogy a bejegyzés végén üzenek a csapatnak, hát most az üzenem nekik, hogy bebizonyosodott, hogy minden ellenféllel szemben bátran ki kell állni, akarni kell a győzelmet és akkor bárki verhető! Csak így tovább!
HAJRÁ HŐGYÉSZ!