A válogatott mérkőzések lassanként kötelező programmá válnak nálunk. A lelátó újra hívott minket és mi eleget is tettünk kötelességünknek. A pizzériában találkoztunk aznap 1 órakor. Mindenképpen időben el akartunk indulni, hogy elkerüljük a péntek délutáni dugót. Egyetlen 10 perces megállással 2,5 óra alatt jutottunk el Hőgyészről a Dózsa György úti kapuig úgy, hogy a körúton már át kellett verekednünk magunkat egy kisebb dugón. Zoli bácsi Hyundai Elantrája (2.0 CRDi) nagyon jól bírta az erőltetett menetet... ;)
A stadion körüli kisebb keveredés és egy gyengébb közúti veszélyeztetés után csak sikerült ellavíroznunk a parkolóhelyig. Mivel gyorsan célhoz értünk (15:30 körül) még bőven volt időnk meglátogatni a Verseny utcai egységet, ahol a Carpathian Brigade-dal szoktunk erőt gyűjteni az esti mérkőzésre. Csúszott a sör, gurultak a jägerek, lassanként pedig a nótakedv is megjött. Az egységtől 6 óra körül indultunk el. Bár a nótázás az utcán nem volt rossz, azért nem ütötte meg a Németország elleni barátságos meccset megelőző utcai vonulást és nótázást.
Máté barátunk (és a Kék Front kassza) jóvoltából elkészült a piros-fehér-zöld, "HŐGYÉSZ" feliratú zászlónk is. Már régóta gondolkodtunk egy ilyen zászló készíttetésén - főleg azért mert tényleg hagyománnyá válik a hazai válogatott meccsek látogatása. Íme a zászló:
A beléptetésnél előre siettem, hogy még maradjon hely a szektor alján kifüggeszteni új büszkeségünket. Egy kicsit korább értünk a stadionba, még bőven volt idő a mérkőzés kezdetéig. Az elfogyasztott italok hatása pedig erősen csökkenni kezdett. Mivel a stadionban még alkoholmentes sört sem lehetett kapni (!!!), ezért S.Á. barátommal alternatív megoldásokban gondolkodtunk. Szerencsénkre a Dózsa György úti kapunál a kerítésen keresztül be tudtunk csempészni néhány doboz sört, amelyet az egyik ottani árustól vettünk akciós áron. HÁZI feladat: legközelebb mindenki csempésszen be egy 2 dl-es laposüveget, hogy legyen muníció a mérkőzésre is. Csak olyan helyre kell rejteni ahol nem motoznak... ;)
Hazafelé - és ebből akár hagyományt is teremthetnénk - tiszteletünket tettük a ságvári Görbe Tök kocsmában. Mondhatni elég hangulatos kis hely, barátságos árakkal és barátságos emberekkel. Összességében elmondhatjuk hogy ismét egy élményekkel teli, hangulatos napot tölthettünk együtt. Aki lemaradt, az így járt...
Mi legközelebb is ott leszünk! HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!
A mérkőzés hangulata kiváló volt, a szurkolás a 90 percen keresztül alig maradt abba. Ez főleg annak a gálajátéknak volt köszönhető, amit a Fiaink San Marino ellen mutattak. 8:0-nál megállt a gólgép, mi pedig elégedetten távoztunk a stadionból.
u.i.: Azt figyeltétek hogy ott voltam a Nemzeti Sport címlapján? Tudom hogy unjátok, de én rohadtul büszke vagyok magamra! :D