"Megfogyva bár de törve nem..."
Eseménydús hétvége volt, ugyanis pénteken és szombaton is „ringbe szállt” szeretett csapatunk. Pénteken a még szeptemberben elmaradt Simontornya elleni mérkőzést pótoltuk. Nem teljes létszámban de annál elszántabban indultunk útnak, hiszen ezen pálya mellett még nem szurkolhattunk (most végre hosszú idő után Máté barátunk is tudott csatlakozni).
Múltkor egy nem túl szép megoldást választottak, mikor csak a helyszínen közölték, hogy elmarad a meccs. Most meg is bizonyosodhattunk róla, hogy a „kultúra” náluk is kiveri a biztosítékot. Már az ifi meccse alatt meghallgathattuk szép anyanyelvünk cifrábbnál cifrább megerőszakolását néhány simontornyai néző részéről. Ezt „megfejelték” azzal, hogy mikor az egyik ifistánkat kiállították egy agyonművelt nézőjük bement a játéktérre(!) és megpróbálta a nyakát elkapni a levonuló játékosnak. A rendezőségnek pedig nem sok szava volt hozzá. Aki azt hiszi, hogy a játékosaik különbek voltak az téved. Minden egyes bírói ítélet után lökdösődés, pofázás stb. Gondolhattuk volna, hogy „ezek a mai fiatalok”, de elöljáróban annyit hogy sajnos a felnőtt meccsre és játékosaikra is ugyanez a stílus volt jellemző.
Kiraktunk egy drapit és a trikolórt és elkezdtünk volna szurkolni. Azonban mindjárt az elején a rendező „úr” közölte, hogy ne álljunk a padra, mert „most csinálták meg”. Képzelem!:S Bezzeg az nem zavarta őket, amikor az egyik nézőjük átment a korláton balhézni. De mi szófogadó gyerekek vagyunk ezért teljesítettük a kérést csak néha néha muszáj volt ráállni.:) A kevés létszámból is megpróbáltuk a maximumot kihozni. Értelem szerűen a nóták száma lecsökkent (például a felelgetősekhez kevesen voltunk) de így is volt elég.:) Hogy mennyiben különbözött a felnőtt játékosok stílusa és hogy milyen volt a játékvezetés színvonala azt jól példázza, hogy az egyik simontornyai odajött elénk fenyegetőzni „hogy aki pofázik azt lecsapja” vagy valami ilyesmi de persze lapot nem kapott érte. Szerencsére csapatunk nem teljesített rosszul és 1-0-s győzelmet arattunk az ellenfél „hentes módjára vagdalkozó” stílusa ellenére. A gól után két füstcsövet is gyújtottunk de az igazság az, hogy nem sok minden látszott belőle. Megköszöntük a győzelmet, gondolatban kibővítettük a „kiket utálunk listát” és hazaindultunk, lélekben már készülve a szombati „összecsapásra”.
Szombaton Tolnanémedit fogadtuk hazai pályán. Ketten érkeztünk ki a pályához, miután összeszedtük a cuccokat és sehol-senki. Aggódva és kicsit csalódottan ücsörögtünk a lelátón, néztük az ifi játékát azon tanakodva kirakjuk e a drapit és hogy lesz e szurkolás. Aztán mikor megérkeztek néhányan, úgy döntöttünk, hogy ami ment Simontornyán az miért ne menne hazai pályán?! Máté elvállalta a dobolást és a szűkített repertoárral elkezdtük a szurkolást. A körülményekhez képest nem is volt olyan rossz, mindenesetre szégyent nem vallottunk. Folyamatosan szurkoltunk, még az ellenfél 2-0-s vezetésénél is, mert éreztük hogy a csapat képes arra hogy felálljon.
A második félidőben kibővült létszámmal buzdítottuk a csapatot, egy füstcsövet is gyújtottunk ösztönzés képpen és a nóták mellett rengetegszer skandáltuk hogy „harcoljatok”, „mindent bele”, „küzdjetek”. Szeretnénk hinni, hogy nekünk is részünk volt abban ami ezután történt! Olyasmit láttunk amit már régóta nem, csapatunk ugyanis nem adta fel, végig küzdött és két gólos hátrányból döntetlenre hozta a mérkőzést, ráadásul úgy hogy az előző napon is pályára léptek. Ez az amit szeretünk! Ez az amit mindig emlegetünk, hogy nem baj ha nem győzünk csak ne adjuk fel, harcoljunk ameddig lehet! Az ellenfél biztos nehezen viselte, hogy elúszott a három pont, mert a kapusuk megütött egy hőgyészi nézőt! Reméljük elég hosszú időre eltiltják! Végül is jó hangulatban indultunk hazafelé (már aki hazament és nem egy vendéglátó-ipari egységbe).:) Köszönjük a csapatnak ezt a hétvégét! Nemzeti ünnepünkön Kaposszekcsőre látogatunk. Csak így tovább!
