Az előző kissé pesszimista bejegyzések után végre újra vidám hangulatú írás születhet. Kint a pályán verődött össze a társaság. Már az elején látszott, hogy elég jó hangulat lesz. Rutinszerűen kerültek elő a kellékek, megfoltoztuk haldokló dobunkat, hogy kibírja még ezt a néhány próbatételt és előkészítettünk egy kis meglepetést.

Ami egy a meccs elején felmutatott, nyolc méter hosszú drapi volt, melyen a „Hőgyészi SCE-Mindörökké!!!” felirat volt olvasható (a későbbiekben a korlátra rögzítettük). Viszonylag sok munka volt vele, de már az elkészítése is nagyon jó érzés volt. Pláne mikor láthattuk kifeszítve a lelátón. Elárulhatom azt a „műhelytitkot”, hogy eleinte valami hosszabb szöveget terveztünk csak az volt a probléma, hogy nem a szöveghez csináltattunk drapit, hanem fordítva, a drapihoz kerestünk szöveget.:D

Azonnal belekezdtünk a szurkolásba, ami igazán szívderítőre sikeredett. Mindenki „odatette” magát. Valóban hangosak voltunk, a tapsolás is nagyon ment, felemelt kézzel még dob nélkül is hangosan. Szünetet nem nagyon tartottunk és bevetettük szinte az egész repertoárt. Sajnos ami a pályán történt az nem volt ennyire szívderítő. A csapat a szokásos problémával küszködött vagyis nem volt aki gólra váltsa a helyzeteket. Így a pincehelyi csapat szerezte meg a vezetést. A mérkőzés végén lehetőséget kaptunk az egyenlítésre. Az első kihagyott tizenegyes után olyasmi történt, ami ezen a szinten ritka, a bíró ugyanis „visszafújta”, megismételhettük a büntető rúgást. Másodszorra már nem hibáztunk. Ezzel véget is ért a találkozó. A pincehelyiek ezt nagyon nehezen viselték, ki is alakult egy kisebb fajta dulakodás a pályán. Időnként nehéz dolog bírónak lenni.:)

Száz szónak is egy a vége, meg kell hogy dicsérjem szurkolótársaimat! Remélem máskor is ilyen lelkesek és hangosak lesztek! Köszönet mindazoknak, akik erősítették sorainkat és hangerőnket! Gyertek máskor is! A csapatnak pedig csak egy bődületesen nagy közhellyel tudok üzenni: gólokat kell rúgni!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! HAJRÁ KFH!