A csoport egy része már reggel kilenckor talpon volt, hogy időben Kisdorogra érjünk, a fuvar ugyanis nem volt fix. Mi az igazi ultra mentalitás, ha nem az hogy vasárnap reggel kilenckor már útra készen vagyunk egy idegenbeli meccsre?!
A mérkőzést nem Kisdorog első számú pályáján rendezték. Csecse pálya volt melyet löszfal, kukorica- és szántóföld övezett meg egy mély vizesárok melyből egy hosszú merítőhálóval halászták ki a bepottyanó labdákat. Rég óta járunk idegenbe de még mindig tudnak újat mutatni. Kezdetben emiatt kicsit csalódottak voltunk, mert az első pályán nagyon profi a lelátó és az dobhatott volna a produkciónkon. Szerencsére azonban a kerítés itt is megfelelő volt a drapik számára. Az ifi-meccsen is ott volt már egy „régi kedves” ismerősünk, egy szőke „hölgy”, aki roppant „szellemes” beszólásokkal járatta le magát. Egyébként arról nevezetes, hogy „hajrá doróóg” kiáltásokat küldd elég sűrűn az éterbe, fülbemászóan szépséges hangján. Egyik szurkolótársunk azonban neki címzett „hajrá” kiáltásokkal cinkelte, amit nehezen fogadott de legalább elhallgatott.:D Az ifi mérkőzésének második félidejében kezdtük el kirakni a drapikat. A „Hőgyész” feliratú trikolórt, a „fődrapit” és a „sokat látott” Ultras feliratút. Az említett „hölgy” valami kapcsán meg is jegyezte ironikusan, hogy „rakjatok ki még egy pár zászlót” vagy ilyesmi, gondolom az irigység szólt belőle. Amikor pedig a zászlónkat lengettük azt a „jópofa” beszólást kaptuk, hogy „ez nem a Forma-1!”. Gondolom olyan futballmeccset még tv-ben sem látott, ahol nem a Kisdorog lépett pályára, különben tudná hogy zászlókat nem csak a Forma-1-ben használnak.:D Az ifi egyébként szép győzelmet aratott, gratulálunk nekik! Ezek után csakis az első hely megszerzése, majd pedig a bajnoki cím lehet a cél! Csak így tovább!
Összegyűlt a csoport a drapik mögött, sajna Dóri nem tudott eljönni viszont ismét velünk volt Máté barátunk, akinek ezúton is köszönjük a csomag füstöt és a nagy mennyiségű sört! A hangulatot kellőképpen megalapoztuk, jöhetett az összecsapás. Nem sajnáltuk a füstöt. A mérkőzés elején, közben és a végén is gyújtottunk néhányat. (Sajnos tudomásom szerint képek nem készültek) A füstöt pedig a lokisták egyik legjobb nótájának éneklésével kísértük, persze „hőgyészesítve” azt: „Ha majd meccsre jársz/érzel sok csodát/a füstbombák szagát, a könnygáz illatát/Csak egy csapatért, csak a Hőgyészért/Hajrá kék-fehér/Hajrá kék-fehér”. A dorogiak már a hatodik percben vezetést szereztek, de mi tudtuk hogy nem lesz könnyű és amúgy is azzal a szándékkal mentük ki, hogy megmutassuk a csapatnak hogy mindig, minden körülmények között velük vagyunk, eredménytől függetlenül. Szóval megállás nélkül, hangosan szurkoltunk, hatalmas hangulatot teremtve. A csapat pedig nem volt hálátlan, mert küzdöttek végig, még azután is, hogy a 65. percben kiállították egyik játékosunkat. A harcnak meg is lett az eredménye, mert a 88.(!) percben egyenlítettünk, amitől szinte „megőrültünk”. Összeborulás a pályán, melyben szurkolótársaink is részt vettek, majd pedig – az „örömködés” után – mivel jól nevelt gyerekek a rendezők kérésére elhagyták a pályát.:D Végül egy kis szerencsének, egy igazán jó kapus-teljesítménynek és persze a küzdőszellemnek köszönhetően maradt az 1-1. Mi olyan ünneplést rendeztünk, mintha győztünk volna, hiszen ez az x felért azzal. Legutóbb az egyik leggyengébb csapattól kaptunk ki hazai pályán, most pedig a legerősebb ellenféllel szemben döntetlent értünk el idegenben. A szurkolásról és a hangulatról nem is beszélve, mert azt vitathatatlanul a Kék Front nyerte. Ám ami igazán fontos az az, hogy olyan játékot láttunk amilyet szeretünk. Az eredmény nem mindig mérvadó, a küzdelem, az akarás az ami számít és amit látni akarunk! Szép volt srácok és ne feledjétek – ahogy láthattátok – mi mindig, minden körülmények között veletek vagyunk!
A meccs végén volt egy kis „anyázás” dorogi részről, valószínűleg nehezen viselték a döntetlent. Annyit elég megjegyezni, hogy abbahagyták mikor a labdákon kívül más is az árokban landolt.:D Hazaérkezésünk után egy laza és jó hangulatú sörözéssel zártuk a napot, persze azért elénekeltük még egyszer kétszer az új nótánkat. Pokolian jó hangulatú mérkőzés volt, amit azt hiszem nem egyhamar fogunk elfelejteni. Még sok ilyet! Hajrá Hőgyész! Hajrá Kék Front!!!
