Az előző alkalomnál jóval kevesebben gyűltünk össze egy szeles napon, ismét hazai pályán. Az ifi mérkőzése alatt kezdtünk el kipakolászni. A játék annyira nem kötött le hisz csapatunk könnyen vette az akadályt, a gyönki ifi nem volt komoly ellenfél. A lenti korlátra a zászló és az "ultras drapi" mellé egy új "kék front logós" drapi is kikerült, a fenti korlátra pedig a 8 méteres transzparensünk. Miután megvívtuk a szokásos küzdelmünket a széllel, egész jól festett a "fellobogózott" lelátó. Ahogy szoktuk már a bemelegítésnél elkezdődött a nótázás de mivel a létszámunk se volt ugyanakkora ezért a hangerő az előző alkalomhoz képest alulmaradt. Ráadásul nem tudtunk pirotechnikával rásegíteni mert még mindig nem sikerült beszerezni (önhibánkon kívül). Találtunk a "szerszámos hátizsákunkban" két kis füstbombát, de azt az erős szél elfújta volna.

Lehet hogy mi csináltunk derbit ebből az összecsapásból de a vendégek láthatóan jobban rápörögtek. A mieink enyhén szólva gyenge teljesítményt nyújtottak. Mindjárt a hetedik percben gólt kaptunk és innentől kezdve futottunk az eredmény után. Mi maroknyian is megpróbáltuk harcra buzdítani a mieinket, leszámítva a vendég nézők gólörömeit, a mi hangerőnk dominált (az utolsó percekben a lefújást várva hagytuk abba). Ezért is volt dühítő - bár már sokszor megesett velünk - az ellenfél egyes nézőinek a viselkedése. Egész mérkőzés alatt kuss, a góloknál egy kis örömködés aztán meg a felénk küldött beszólások. Azok közül is a "most üsd a dobot" különösen tapló klasszikusa. Az ilyesmire először egy "gyönkiek hol van a nóta" szövegű kis dalocskával, majd miután nem vették a lapot a dühösebb "egyszerűen senkik vagytok" rigmussal válaszoltunk. Majd ha a vendégek "szurkolói" is képesek lesznek 90 percen keresztül szervezetten és hangosan buzdítani csapatukat akkor lehet beszólni, mert addig csak senkik vagytok!

"Nincsen megalkuvás, együtt küzdünk megyünk tovább!" HAJRÁ HŐGYÉSZ!