Egy hűvös és borús vasárnapra ébredtünk, de már alig vártuk hogy szeretett csapatainkat ismét a zöld gyepen, illetve a sportcsarnok parkettáján láthassuk. Az utolsó néhány fordulóban a futballista srácaink sajnos nem a legjobb formájukat hozták, de ők akkor is a mi kedvenceink maradnak ha éppen nem úgy megy a szekér ahogy kellene...
A tábor egy része már 11:30-kor gyülekezett a központban egy közös reggelire, ezután együtt vonultunk ki a futballpályára. A pályához közeledvén rá is gyújtottunk néhány már jól ismert nótára hogy a focistáink hallják és érezzék hogy mi mindig és minden körülmények között ott vagyunk mögöttük és bíztatjuk őket. A dobunkat még a mérkőzést megelőző napokban megpróbáltuk úgy állítgatni hogy hangosabb legyen, ennek pedig az lett az eredménye hogy sokkal rosszabbul szólt mint előtte. A felnőttcsapatunk egyik játékosa az U19-es meccs elején közölte, hogy tud valakit az Erdélyi utcában akinek van egy felesleges dobja. Az mérkőzés már javában zajlott, de mi autóba pattantunk hogy elmenjünk a dobért. Kiderült hogy az a hangszer legalább 70 éves volt és 2 lyukas és poros funérlapból állt, szóval inkább úgy döntöttünk hogy maradunk a kicsit tompa hangot adó dobunknál. Az U19-es meccs félidejében értünk vissza a pályára. A szurkolótársak azzal fogadtak hogy széttört(!) a dob. Ekkor azért egy kicsit megállt bennem az ütőér. Egy mérkőzés dob nélkül szinte elképzelhetetlen. Hála Istennek komolyabb baj nem történt, csak a srácok addig-addig lazítottak a csavarokon amíg a dob egyszerűen szétesett. :D Körülbelül 5 perc alatt összeszereltük és csodák csodájára százszor jobban szólt mint előtte!!!
A felnőttmeccsen szerintem az eddiginél komolyabb és jobb hangulatot teremtettünk. Egyrészt sok új arc csatlakozott hozzánk, másrészt pedig a repertoár bővült 2 műanyag dudával, és így elég komoly hangorkánt sikerült produkálnunk a hőgyészi futballpályán (légvédelmi sziréna + 3 műanyag duda + dob). A többiek véleménye szerint is ez volt az idény eddigi legjobb hangulata hazai pályán, és ez nem csak annak a tálca Soproninak volt köszönhető amit a kapusunk - Molnár Máté - ajánlott fel a szurkolótábornak, ezzel megköszönve az eddigi lelkes szurkolánsunkat. A felnőttek mérkőzésén a szokásos (folyamatos) nótázáson kívül más különösebb és említésre méltó esemény nem is történt. Esetleg még az egyik szurkolátársunktól idéznék egy aranyköpést: "Én szívesen térdelek...". (Ez volt a reakciója arra a felvetésünkre, hogy legközelebb ha a rendőrök kijönnek futballpályára és akkor mindenki térdeljen le és kulcsolja össze a kezét a tarkója mögött.)
A felnőttek mérkőzését követően 4 másik szurkolótársammal útnak indultunk még Tamásiba hogy ismét tiszteletünket tegyük a férfi kézilabdásaink mérkőzésén is. (Többen is mentünk volna, de sajnos csak 1 autót tudtunk szerezni). Útközben még a hőgyészi benzinkútnál belebotlottunk a Lenti SE fiatal focistáiba, akik egy bajai győzelmet követően éppen hazafelé tartottak (őket is megörvendeztettük néhány nótával). A tamási csarnokban a múlt héten egy kicsivel jobb hangulatot csináltunk (mivel többen is voltunk), de azért reméljük a kézilabdásaink ennek a maréknyi (de annál lelkesebb) hőgyészi szurkolónak is örültek.
Jövő héten mindenki Kisdorogra! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!
