Kék Front Hőgyész '09

 Mint tudjátok a hónapok során eléggé megfáradt a dobunk. Olyannyira, hogy két hete a Tolnanémedi elleni hazai meccsen egy helyen egy nagyobb szakadás keletkezett a bőrön. Bár a Pincehely elleni mérkőzés előtt sikerült valamennyire szigetelőszalaggal orvosolni ezt a problémát, ez nyilvánvalóan nem lehet tartós megoldás. Arra is gondoltunk hogy új bőrt vennénk a meglévő dobra, de inkább úgy döntöttünk hogy ha pénzt adunk ki ilyesmire, akkor már egy komolyabb (= hangosabb és mélyebb hangú) hangszerre kellene beruházni.

Nézelődtünk az interneten különböző hirdetésekben és egy alig használt állótam (vagy felső tam) körülbelül ára 10.000-20.000 Ft között mozog. Szóval valami ilyesmire szeretnénk beruházni a lehető legkorábban, de legkésőbb a tavaszi szezon első fordulójára.

Ezért kérek mindenkit - és itt elsősorban a Kék Front tagjaira gondolok - hogy anyagi lehetőségeihez mérten támogassa a csoport kasszáját. Ha minden héten csak 1 sör árát bedobjátok a közös kasszába, akkor tavaszra simán meglesz az új dob! Sőt még marad pénz egyéb kiadásokra is (pirotechnika, festék, ecset, transzparensek, lepedők, stbstb).

Természetesen szívesen fogadunk jelképes adományokat bárkitől, aki a hőgyészi szurkolókat és a hangulat minőségének javulását szeretné támogatni! Minden mérkőzésen megtaláltok minket! ;)

Az akcióhoz eddig hozzájárultak:

• Erdős Károly
• Gödön Diána
• Jóni László
• Köteles Edit
• Magdali Martin
• Reiser Attila
• Reiser Csaba
• Sajben Árpád (Budapest)
• Seemann Attila
• Tillmann Dóri

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!!!

Az előző kissé pesszimista bejegyzések után végre újra vidám hangulatú írás születhet. Kint a pályán verődött össze a társaság. Már az elején látszott, hogy elég jó hangulat lesz. Rutinszerűen kerültek elő a kellékek, megfoltoztuk haldokló dobunkat, hogy kibírja még ezt a néhány próbatételt és előkészítettünk egy kis meglepetést.

Ami egy a meccs elején felmutatott, nyolc méter hosszú drapi volt, melyen a „Hőgyészi SCE-Mindörökké!!!” felirat volt olvasható (a későbbiekben a korlátra rögzítettük). Viszonylag sok munka volt vele, de már az elkészítése is nagyon jó érzés volt. Pláne mikor láthattuk kifeszítve a lelátón. Elárulhatom azt a „műhelytitkot”, hogy eleinte valami hosszabb szöveget terveztünk csak az volt a probléma, hogy nem a szöveghez csináltattunk drapit, hanem fordítva, a drapihoz kerestünk szöveget.:D

Azonnal belekezdtünk a szurkolásba, ami igazán szívderítőre sikeredett. Mindenki „odatette” magát. Valóban hangosak voltunk, a tapsolás is nagyon ment, felemelt kézzel még dob nélkül is hangosan. Szünetet nem nagyon tartottunk és bevetettük szinte az egész repertoárt. Sajnos ami a pályán történt az nem volt ennyire szívderítő. A csapat a szokásos problémával küszködött vagyis nem volt aki gólra váltsa a helyzeteket. Így a pincehelyi csapat szerezte meg a vezetést. A mérkőzés végén lehetőséget kaptunk az egyenlítésre. Az első kihagyott tizenegyes után olyasmi történt, ami ezen a szinten ritka, a bíró ugyanis „visszafújta”, megismételhettük a büntető rúgást. Másodszorra már nem hibáztunk. Ezzel véget is ért a találkozó. A pincehelyiek ezt nagyon nehezen viselték, ki is alakult egy kisebb fajta dulakodás a pályán. Időnként nehéz dolog bírónak lenni.:)

Száz szónak is egy a vége, meg kell hogy dicsérjem szurkolótársaimat! Remélem máskor is ilyen lelkesek és hangosak lesztek! Köszönet mindazoknak, akik erősítették sorainkat és hangerőnket! Gyertek máskor is! A csapatnak pedig csak egy bődületesen nagy közhellyel tudok üzenni: gólokat kell rúgni!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! HAJRÁ KFH!

A cím arra utal, hogy Kaposszekcső ellen játszottunk idegenben, de még csak nem is náluk, hanem Mágocson(!) lett megrendezve a mérkőzés. Szóval kétszeresen is idegenbeli meccs volt. Semmi nem lett megbeszélve de nyugodtak maradtunk, kikértük a sörünket és vártunk, hogy hátha elvisz minket valaki. Úgy is lett.:)

Kiérkezve gyorsan sört vételeztünk az utazás során kiszáradt torkunk ápolása céljából azután megállapítottuk, hogy még korlát sem volt a pálya körül. De nem olyan fából faragtak minket, hogy ezen ne tudnánk segíteni így a drapit és a trikolórt a kis partoldalra, a földre terítettük.:D Melléjük került még az a drapi amit az 1956-os forradalom és a 2006-os rendőrterror emlékére készítettünk. Dicsőség a hősöknek, akik életüket adták a szabadságért! A szurkolásról nem lehet mit írni, mi megtettük ami tőlünk tellett de sajnos nagyon gyengére sikeredett az egész. Ez is közrejátszhatott abban, hogy bár megnyerhettük volna a meccset mégis gól nélküli döntetlen született. Gyakorlatilag a dobunk is megadta magát.

Ennél azonban sokkal aggasztóbb, hogy néhány szurkolótársunknál alább hagyott a lelkesedés. Meg lehet sértődni de ezt ki kell mondani és különben is akinek nem inge nem veszi magára! Szóval mindenkinek üzenem, hogy olvassa el újra mi van a blogon a jobb felső sarokban: "Számunkra a legfontosabb dolog a hőgyészi sportklubok feltétlen szeretete és tisztelete bárhol, bármikor és minden körülmények között!!!" Mindenki nézzen magába, gondolkodjon el ezeken a szavakon és ha már nem érzi át akkor abba lehet hagyni, nem fogunk haragudni senkire!

"Megfogyva bár de törve nem..." 

Eseménydús hétvége volt, ugyanis pénteken és szombaton is „ringbe szállt” szeretett csapatunk. Pénteken a még szeptemberben elmaradt Simontornya elleni mérkőzést pótoltuk. Nem teljes létszámban de annál elszántabban indultunk útnak, hiszen ezen pálya mellett még nem szurkolhattunk (most végre hosszú idő után Máté barátunk is tudott csatlakozni).

Múltkor egy nem túl szép megoldást választottak, mikor csak a helyszínen közölték, hogy elmarad a meccs. Most meg is bizonyosodhattunk róla, hogy a „kultúra” náluk is kiveri a biztosítékot. Már az ifi meccse alatt meghallgathattuk szép anyanyelvünk cifrábbnál cifrább megerőszakolását néhány simontornyai néző részéről.  Ezt „megfejelték” azzal, hogy mikor az egyik ifistánkat kiállították egy agyonművelt nézőjük bement a játéktérre(!) és megpróbálta a nyakát elkapni a levonuló játékosnak. A rendezőségnek pedig nem sok szava volt hozzá. Aki azt hiszi, hogy a játékosaik különbek voltak az téved. Minden egyes bírói ítélet után lökdösődés, pofázás stb. Gondolhattuk volna, hogy „ezek a mai fiatalok”, de elöljáróban annyit hogy sajnos a felnőtt meccsre és játékosaikra is ugyanez a stílus volt jellemző.

Kiraktunk egy drapit és a trikolórt és elkezdtünk volna szurkolni. Azonban mindjárt az elején a rendező „úr” közölte, hogy ne álljunk a padra, mert „most csinálták meg”. Képzelem!:S Bezzeg az nem zavarta őket, amikor az egyik nézőjük átment a korláton balhézni. De mi szófogadó gyerekek vagyunk ezért teljesítettük a kérést csak néha néha muszáj volt ráállni.:) A kevés létszámból is megpróbáltuk a maximumot kihozni. Értelem szerűen a nóták száma lecsökkent (például a felelgetősekhez kevesen voltunk) de így is volt elég.:) Hogy mennyiben különbözött a felnőtt játékosok stílusa és hogy milyen volt a játékvezetés színvonala azt jól példázza, hogy az egyik simontornyai odajött elénk fenyegetőzni „hogy aki pofázik azt lecsapja” vagy valami ilyesmi de persze lapot nem kapott érte. Szerencsére csapatunk nem teljesített rosszul és 1-0-s győzelmet arattunk az ellenfél „hentes módjára vagdalkozó” stílusa ellenére. A gól után két füstcsövet is gyújtottunk de az igazság az, hogy nem sok minden látszott belőle. Megköszöntük a győzelmet, gondolatban kibővítettük a „kiket utálunk listát” és hazaindultunk, lélekben már készülve a szombati „összecsapásra”.

 Szombaton Tolnanémedit fogadtuk hazai pályán. Ketten érkeztünk ki a pályához, miután összeszedtük a cuccokat és sehol-senki. Aggódva és kicsit csalódottan ücsörögtünk a lelátón, néztük az ifi játékát azon tanakodva kirakjuk e a drapit és hogy lesz e szurkolás. Aztán mikor megérkeztek néhányan, úgy döntöttünk, hogy ami ment Simontornyán az miért ne menne hazai pályán?! Máté elvállalta a dobolást és a szűkített repertoárral elkezdtük a szurkolást. A körülményekhez képest nem is volt olyan rossz, mindenesetre szégyent nem vallottunk. Folyamatosan szurkoltunk, még az ellenfél 2-0-s vezetésénél is, mert éreztük hogy a csapat képes arra hogy felálljon. 

A második félidőben kibővült létszámmal buzdítottuk a csapatot, egy füstcsövet is gyújtottunk ösztönzés képpen és a nóták mellett rengetegszer skandáltuk hogy „harcoljatok”, „mindent bele”, „küzdjetek”. Szeretnénk hinni, hogy nekünk is részünk volt abban ami ezután történt! Olyasmit láttunk amit már régóta nem, csapatunk ugyanis nem adta fel, végig küzdött és két gólos hátrányból döntetlenre hozta a mérkőzést, ráadásul úgy hogy az előző napon is pályára léptek. Ez az amit szeretünk! Ez az amit mindig emlegetünk, hogy nem baj ha nem győzünk csak ne adjuk fel, harcoljunk ameddig lehet! Az ellenfél biztos nehezen viselte, hogy elúszott a három pont, mert a kapusuk megütött egy hőgyészi nézőt! Reméljük elég hosszú időre eltiltják! Végül is jó hangulatban indultunk hazafelé (már aki hazament és nem egy vendéglátó-ipari egységbe).:) Köszönjük a csapatnak ezt a hétvégét! Nemzeti ünnepünkön Kaposszekcsőre látogatunk. Csak így tovább!

Idegenbeli meccs hazai pályán.:) Az előző szezon bajnok csapatát, a Magyarkeszit fogadtuk, mivel – ha jól tudom – az esőzések miatt nem volt egészen rendben a pályájuk. A társaság egy része komoly másnapossággal küzdött ezért nem is számítottam fergeteges produkcióra. Nem is sikerült olyan jól a szurkolás, mint Váralja ellen, de azért így sem volt rossz;)

Azt viszont kijelenthetjük, hogy az improvizáció napja volt. Elénekeltük például a válogatott mérkőzéseken „használt” verzióban a „Mert ti vagytok a csapatunk…” kezdetű nótát többször is, majd „csavartunk” rajta egyet és úgy fejeztük be, hogy „A Kék Front veletek”. Aki ismeri a nótát az tudja miről beszélek. Megpróbálkoztunk szintén a válogatott meccsen látott „felugrós” magyar népmesék dalolással, ami leginkább csak minket szórakoztatott.:) Örömmel konstatáltam, hogy a felemelt kézzel tapsolás a „hajrá-hajrá Hőgyészre” most is sikerült.

A hangulatot egyébként megalapozta, hogy mindjárt az első néhány percben gólt szereztünk. A harmadik találatunknál begyújtottunk egy görögtüzet két füstcső kíséretében, ami mindig szemet és szívet gyönyörködtető látvány. Pénztárszalagok is bőven repültek a pályára, de elfogyni azért nem fognak.:) A szokásosnál nagyobb szüneteket tartottunk, de mint mondtam nem volt mindenki a toppon. Amikor viszont leült a csapatunk játéka a második félidőre azonnal reagáltunk „ébresztő”, „harcoljatok” és „mindent bele” skandálásokkal. Szerencsére nem történt komolyabb baj és győzelmet arattunk. Pacsizás, dalolás, örömujjongás.:) Annyit említenék még meg, hogy az új zászlónk is kikerült a korlátra. Nagyon szépen mutat.

Szokásom, hogy a bejegyzés végén üzenek a csapatnak, hát most az üzenem nekik, hogy bebizonyosodott, hogy minden ellenféllel szemben bátran ki kell állni, akarni kell a győzelmet és akkor bárki verhető! Csak így tovább!

HAJRÁ HŐGYÉSZ! 

A válogatott mérkőzések lassanként kötelező programmá válnak nálunk. A lelátó újra hívott minket és mi eleget is tettünk kötelességünknek. A pizzériában találkoztunk aznap 1 órakor. Mindenképpen időben el akartunk indulni, hogy elkerüljük a péntek délutáni dugót. Egyetlen 10 perces megállással 2,5 óra alatt jutottunk el Hőgyészről a Dózsa György úti kapuig úgy, hogy a körúton már át kellett verekednünk magunkat egy kisebb dugón. Zoli bácsi Hyundai Elantrája (2.0 CRDi) nagyon jól bírta az erőltetett menetet... ;)

A stadion körüli kisebb keveredés és egy gyengébb közúti veszélyeztetés után csak sikerült ellavíroznunk a parkolóhelyig. Mivel gyorsan célhoz értünk (15:30 körül) még bőven volt időnk meglátogatni a Verseny utcai egységet, ahol a Carpathian Brigade-dal szoktunk erőt gyűjteni az esti mérkőzésre. Csúszott a sör, gurultak a jägerek, lassanként pedig a nótakedv is megjött. Az egységtől 6 óra körül indultunk el. Bár a nótázás az utcán nem volt rossz, azért nem ütötte meg a Németország elleni barátságos meccset megelőző utcai vonulást és nótázást.

Máté barátunk (és a Kék Front kassza) jóvoltából elkészült a piros-fehér-zöld, "HŐGYÉSZ" feliratú zászlónk is. Már régóta gondolkodtunk egy ilyen zászló készíttetésén - főleg azért mert tényleg hagyománnyá válik a hazai válogatott meccsek látogatása. Íme a zászló:

A beléptetésnél előre siettem, hogy még maradjon hely a szektor alján kifüggeszteni új büszkeségünket. Egy kicsit korább értünk a stadionba, még bőven volt idő a mérkőzés kezdetéig. Az elfogyasztott italok hatása pedig erősen csökkenni kezdett. Mivel a stadionban még alkoholmentes sört sem lehetett kapni (!!!), ezért S.Á. barátommal alternatív megoldásokban gondolkodtunk. Szerencsénkre a Dózsa György úti kapunál a kerítésen keresztül be tudtunk csempészni néhány doboz sört, amelyet az egyik ottani árustól vettünk akciós áron. HÁZI feladat: legközelebb mindenki csempésszen be egy 2 dl-es laposüveget, hogy legyen muníció a mérkőzésre is. Csak olyan helyre kell rejteni ahol nem motoznak... ;)

Hazafelé - és ebből akár hagyományt is teremthetnénk - tiszteletünket tettük a ságvári Görbe Tök kocsmában. Mondhatni elég hangulatos kis hely, barátságos árakkal és barátságos emberekkel. Összességében elmondhatjuk hogy ismét egy élményekkel teli, hangulatos napot tölthettünk együtt. Aki lemaradt, az így járt...

Mi legközelebb is ott leszünk! HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

A mérkőzés hangulata kiváló volt, a szurkolás a 90 percen keresztül alig maradt abba. Ez főleg annak a gálajátéknak volt köszönhető, amit a Fiaink San Marino ellen mutattak. 8:0-nál megállt a gólgép, mi pedig elégedetten távoztunk a stadionból.

u.i.: Azt figyeltétek hogy ott voltam a Nemzeti Sport címlapján? Tudom hogy unjátok, de én rohadtul büszke vagyok magamra! :D

Lehet nincs is igazán szükség bejegyzésre, hisz a képek magukért beszélnek, de a forma kedvéért ejtünk néhány szót az eseményről.:)

Megbeszélés nélkül készültünk a meccsre. Aki akart élt alkotmányos alapjogával és elment szavazni majd pedig irány a pálya. Néhány ifista segítségével arrébb dobtunk egy kaput - amit érthetetlen okból mindig a tribün elé tesznek - és kiraktuk a drapikat. Az ifimeccs alatt még nem úgy nézett ki, hogy különösebben nagy hangulat lesz. Aztán szép lassan elkezdtek szállingózni a jónépek, nem hiányzott senki (kivéve Mátét akit továbbra is haza várunk).

A mérkőzés felfokozott hangulatot teremtett. Végig mi vezettük a támadásokat, az ellenfél szinte el se jutott a kapunkig. Sajnos a helyzetkihasználásunk katasztrófa volt, de jó volt látni, hogy akarják a győzelmet. Viszont ez a körülmény önkéntelenül is "belehergelt" minket a szurkolásba, mert a lelátóról próbáltuk kikényszeríteni a várva várt gólt. Őszintén mondhatom hogy minőségi szurkolást produkáltunk. Hangosak voltunk és viszonylag kevés szünetet tartottunk, sőt sikerült a csapatot rávenni, hogy a "hajrá-hajrá Hőgyészre" hangosan, egyszerre, felemelt kézzel tapsoljanak, ami nagyon jól hangzott és jól is nézett ki. Remélem hagyománnyá válik! Hab volt a tortán, hogy összekapaszkodva egy "ki nem ugrál nem hőgyészit" is elnyomtunk.:)

Amikor aztán - igaz, hogy tizenegyesből - de megszületett végre a gól... nos azt nem lehet szavakkal leírni.:) Amire már régóta vártunk megtörténhetett, begyújtottuk a görögtüzet, amihez három füstcső adta a "keretet"! Szerencsére bekövetkezett amit reméltem és elfeledtettük mindenkivel, hogy volt olyan meccs amikor csend volt! A csapattól azt kérjük, hogy a jövőben is ilyen győzni akarással menjenek ki a pályára! A szurkolótársaktól pedig azt várom, hogy ennél ne adjuk lejjebb, legyünk hangosak és emeljük a kezünket! Örömteli nap volt. Legyen még sok ilyen!!!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!! 

Lehet hogy a csapatunk vereséget szenvedett, de a gyönki asszonykórus és az általános iskola alsó tagozatának dalárdája még a csapatunknál is gyengébb produkciót nyújtott. Gyönkiek, szánalmasak vagytok! :D (A.A.)

A járgány előállt (Köszönjük Rebeka), az eső viszont nem esett, úgyhogy irány Gyönk. Múltkor sajnálatos módon csendben kellett nézzük a mérkőzést viszont most végre készülhettünk arra, hogy kieresszük a hangunk. Sajnálatos módon, ahogy azt előre tudtuk nem mindenki tudott eljönni. Mikor megérkeztünk a pályához és elfoglaltuk azt a helyet, ahol az előző szezonban is voltunk - akkor semmi baja nem volt vele a helyieknek - beszólások fogadtak, hogy "nem itt a helyetek" így meg úgy. Akkor már éreztük, hogy a Kék Front nagyobb benyomást tett a "városiakra", mint azt gondoltuk. Ahogy elkezdtünk hangolni néhány nótával, a gyönkiek is elkezdték az általuk szurkolásnak nevezett zajkeltést.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra - különösen azon hőgyésziek figyelmét akik azt gondolnák, hogy ellenfélre akadtunk -, hogy amit ők leműveltek az nem szurkolás! Összegyűlt néhány negyvenes nő, akik pálinkát vedeltek műanyag üvegből és néhány általános iskolás kölyök és jó nagy ricsajt csaptak, de ez még távolról sem szurkolás csak macskazene. A dobot nagyrészt összevissza ütötték (amire egy "gyönkiek hol van a ritmus"-nótával fel is hívtuk a figyelmüket), nótázás alig volt, a zaj nagy részét pedig műanyag dudákkal produkálták és általában akkorra időzítették mikor mi énekelni kezdtünk. Ráadásul nagyon úgy tűnt mintha nem is a csapatuknak hanem ellenünk, a KFH ellen "szurkolnának".

Kíváncsi vagyok idegenbe is ekkora lelkesedéssel kísérik e majd csapatukat vagy ismét csak egy egyszeri, a Kék Front ellen irányuló bohózatot láttunk? Azt is le szeretném szögezni, hogy alapvetően semmi baj azzal, ha máshol is alakulnak szurkolói csoportok, sőt, de a zajkeltés önmagában nem elég hiszen arra kóbor kutyák vagy egy tehéncsorda is képes. Csak olyan csoport előtt emelem meg a kalapom, akik nótázva, a hangszálaikkal nyomnak el minket. Sajnos a csapatunk nem nyújtott túl jó teljesítményt és a nyilvánvalóan jobban motivált ellenfél ezt ki is használta. A gyönki gólok pedig gondoskodtak arról, hogy a macskazene végig szóljon, ami valljuk meg gólok nélkül szép lassan abbamaradt volna. Mi egészen 4-1-ig hangosan buzdítottuk a csapatunk, amit teljesen az eszetlen dudálásukkal sem tudtak elnyomni, annak ellenére, hogy nem szóltunk 100%-osan. A negyedik gól után viszont abbahagytuk a buzdítást, mert a csapaton látszott, hogy feladta a küzdelmet. Addigra a vén alkeszoknak is megjött a hangja, feltehetőleg a több liter bor elfogyasztása miatt. Méltósággal viseltük az alpári szitkokat, mert tudtuk többek vagyunk náluk.

A csapatnak azt tudom üzenni, hogy veszíteni lehet de lélektelenül játszani nem! Mutassátok meg, hogy többet tudtok ennél! Váralja ellen lehet javítani. A szurkolótársaimnak azt üzenem, mindenki jöjjön el és használja a hangszálait, nem fognak begyulladni! Végül a gyönkieknek azt üzenem, hogy fejlődjenek, tanuljanak, ha képesek rá, mert ez egyenlőre szánalmas!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!

(K.J.) 

Valószínűleg nehéz időszak következik a Kék Front életében. Ez a meccs véleményem szerint ennek az időszaknak a nyitánya volt. Hétköznap lévén szinte senki nem ért rá így a mérkőzés nagy része alatt ketten képviseltük a KFH-t. Úgy ítéltük meg, hogy csoportunkhoz méltatlan lenne, ha ketten állnánk neki énekelni és skandálni, mert ezzel visszalépnénk onnan ahová eljutottunk. Így nem szólt a dob és a drapit sem raktuk ki, egyszerű nézőként voltunk jelen. Pedig nagyon sok szakályi eljött és a fiúknak is elkélt volna a biztatás. Biztos vagyok benne ha olyan szurkolás lett volna mint amilyen szokott lenni még ennél is jobban teljesítettek volna és a szakályiak soha többet nem felejtették volna el azt a napot. De hagyjuk azt hogy mi lett volna "ha"! Szerencsére fontos győzelmet aratott a csapatunk. Nekünk is előre kell nézni! Sajnos úgy néz ki, hogy a szombati Gyönk elleni meccsre sem tud majd mindenki kijönni és lesz még egy hétköznap megrendezendő összecsapás, ráadásul idegenben, ahol a tegnapból kiindulva szintén nem lesz szurkolás. Nehéz időszak áll előttünk, de túléljük és ha újra együtt lesz a csoport, remélhetőleg hamar el is felejtetjük mindenkivel, hogy volt olyan időszak amikor csendesen néztünk meccseket!!!

Hőgyész-Szakály 1:0

 Már kezd dühítő lenni, hogy megint elmaradt egy meccs az eső miatt! Múltkor a Hőgyész-Szakály rangadó, most meg a Simontornya elleni mérkőzés. Vasárnap délelőtt rengeteg telefonálgatás és szervezkedés árán végül el tudtuk intézni, hogy mindenki eljusson Simontornyára. Elutazunk odáig, erre ott közlik velünk, hogy elmarad. Köszönjük, hogy időben tájékoztattak!!! Valamelyest kárpótoltuk magunkat azzal, hogy megálltunk Tamásiban és megnéztük a kézilabdameccset. Régen voltunk már a csarnokban, de most újra kikerült a drapink, megszólalt a dob, csináltuk a hangulatot. Nem szóltunk teljes hangerővel de a csarnok akusztikája kipótolta a hiányzó hangszálakat. Végül is elég jó volt a hangulat bár már nagyon szeretnénk futballmeccset is látni! Arról nem is beszélve, hogy az elmaradt mérkőzéseket hétköznap kell pótolni így nem biztos, hogy teljes létszámban tudunk megjelenni. Azt hiszem jogos ha azt mondom, hogy utálom az esőt! Hazaérkezésünk előtt még a szakályi parkolóban meggyújtottunk egy füstcsövet, mert piro nélkül nem hétvége a hétvége.:) Remélem szerdán be lesz pótolva a Szakály elleni rangadó és a Kék Front minden tagja meg tud majd jelenni!