Kék Front Hőgyész '09

Elég sokat gondolkodtam, hogy vajon a hétvégi mérkőzésről mit lehetne írni. Nehéz helyzet. Úgy érzem hogy jelen pillanatban nem a mi dolgunk kritizálni a csapatot, gondolom kapnak így is elég kritikát mindenki mástól. De egy valamit úgy érzem kijelenthetünk: eddig és ne tovább!!! Ez nem kritika, ez szimplán felhívás. Nem tudjuk, hogy mi lehet a probléma és a megoldást sem mi fogjuk megtalálni rá. Egy valami azonban biztos: valamin sürgősen változtatnunk kell...

Nem arról van szó, hogy ezután az ultrák el fognak pártolni a csapattól. Épp ellenkezőleg! Az ilyen nehéz időkben is mellettetek fogunk állni, mert a legkevésbé sincs arra szükségetek hogy mi is belétek rúgjunk még egyet - megteszik ezt helyettünk mások. Egy profi (és nagy múltú) csapatnál - pl.: Ferencváros - ilyenkor az ultrák erős nemtetszésüket fejezik ki (azt hiszem mindenki tudja miről van szó...). Ezt viszont egy "amatőr" csapatnál nem lehet és nem is szabad megtenni, hiszen a jelen pillanatban amúgy is alacsony csapatmorált csak még jobban lehúznánk ezzel.

Elnézést szeretnénk viszont kérni hogy a mérkőzésen nem produkáltuk a tőlünk megszokott jó hangulatot. Ennek részben a mérkőzés állása, részben pedig az volt az oka hogy hiányzott jó néhány hangadó szurkolónk, valamint a lelkesedésetek (és ezáltal a mi lelkesedésünk is) és az összefogás is hagyott némi kívánnivalót maga után. Újdonság volt viszont a pénztárszalag, melyeból jó néhányat a a pálya felé repítettünk a gólunkat követően. Ez az egyik rendező (a kétyiek igazolt futballistája - no comment) erős nemtetszését váltotta ki. Minket ez - mint általában az ilyen jellegű kritikák - (ismét) nagyon meghatott. Ígérjük, ilyesmi többet nem fordul elő... (hahaha) A pénztárszalagokból egyébként maradt még jónéhány tekercs, melyek Iregszemcsén még simán bevethetőek lesznek! ;)

Szeretett csapatunknak üzenjük: mi továbbra is teljes mellszélességgel kiállunk mellettetek, vasárnap mutassátok meg hogy sokkal többre vagytok képesek annál mint amit az utóbbi hetekben láttunk tőletek (mert mi tudjuk hogy ez így van)! Mi már nagyon készülünk a mérkőzésre, mivel az utolsó őszi forduló apropóján valami maradandót szeretnénk produkálni...

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

Ez a bejegyzés egy kicsit talán más lesz az eddigieknél. Nem fogom (feleslegesen) ecsetelgetni hogy mennyire vártuk a meccset, mikor indultunk, stb. Ehelyett ma inkább az összetartásról és az összefogásról írnék, mert ezen a téren bizony igen nagy hiányosságokkal küszködünk. Ez pedig nem feltétlenül csak a focicsapatra vagy a szurkolókra, hanem általában egész Hőgyészre jellemző. Aki mást mond, az hazudik...

A kisdorogi ifisták a hétvégi (felnőtt) mérkőzésen megmutatták hogy mi is az az összetartás, mit jelent az hogy egy emberként a csapatuknak szurkolni. Sokan mondták nekem a mérkőzés után hogy ha a Kék Front Hőgyész nem lett volna ott és nem szurkolt volna a tőle megszokott lelkesedéssel, akkor a kisdorogiak sem szurkoltak volna szinte folyamatosan. Ez lehet hogy igaz, de fordított helyzetben a mi ifistáink nagy részének biztosan nem jutott volna eszébe szurkolni!

A mérkőzés elején, Södre egyenlítő góljánál a hőgyészi szurkolótábor teljes extázisban volt. Södre térden csúszva jött oda elénk, majd a többi játékos, valamint a nézőtérről beszaladó hőgyésziek borultak rá. Egyik szurkolótársunk is beszaladt, majd sörrel locsolta szeretett játékosunk fejét. Én a korlát tetejéről locsoltam befelé a sört, ami nem tudom hogy kinek a hátán landolhatott. :D Ekkor begyújtottunk 2 "görögtűz light"-ot (nagy méretű torta csillagszóró) és körülbelül 10-15 hőgyészi ugrált összekapaszkodva, miközben azt skandálták hogy "Ki nem ugrál nem hőgyészi hej, hej...". Ekkor még reménykedtünk abban hogy a mérkőzésről nem távozunk vesztesen. Tévedtünk.

Az első félidőben még simán felülmúltuk (illetve túlkiabáltuk) a kisdorogi ifistákat (nem ultrák, csak egyszerű lelkes ifisták - ezt a hőgyészi ifistáknak mondom!), de a második félidőre valahogy elfogytunk létszámban (és ezzel sajnos hangerőben is). Ezen hiányosságunkat próbáltuk pótolni a két dudával és a légvédelmi szirénával. Valahányszor a kisdorogiak elkezdtek egy nótát, mi elkezdtünk hangzavart csinálni (duda + sziréna) és ezután csak látni lehetett ahogy tátognak, de hallani nem lehetett őket! Erre persze lehetnénk büszkék is, de nem vagyunk azok. Az hogy néhány fiatal focista hangját csak ilyen kellékekkel tudjuk elnyomni az a hőgyésziekről állít ki szegénységi bizonyítványt. Itt most szándékosan nem azt írtam hogy az ultrák szégyene, mivel akármennyire is szeretnénk 6-7 hangszállal nem tudunk elnyomni 15+ hangszálat.

És itt jön a képbe az összefogás. Mert bizony az ifistáink nagy része cserben hagyta a hőgyészi szurkolókat! Látták és hallották, hogy a fiatal kisdorogi focisták többen vannak és hangosabbak mint mi és mégsem jöttek oda hogy együtt szurkoljanak velünk. Azt nem várjuk, és igazából nem is várhatjuk el hogy mindig velünk szurkoljanak, de jelen esetben azért maguktól is rájöhettek volna hogy szükségünk van rájuk. Ezért határoztunk úgy hogy a vasárnapi (Hőgyész-Váralja) U19-es mérkőzésen a részünkről nem lesz semmiféle szurkolás.

Summa summarum, óriási mérkőzéshangulatot sikerült varázsolnunk Kisdorogon - de "sajnos" csak kisdorogi focisták/szurkolók segítségével.

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

Vigyázat! Még a legártalmatlanabbnak tűnő receptek is igen veszélyesek lehetnek! Nem vállalunk felelősséget semmilyen személyi sérülésért és anyagi kárért! A füstbombát mindenki saját felelősségére készítse el! Minden, a recept elkészítéséből adódó következményért az oldal készítői nem vállalnak felelősséget!!!

Előre leszögezném hogy ez a recept MÉG VÉLETLENÜL SEM azért került fel hogy futballmérkőzéseken füstbombákat gyújtogassatok! ;)

Összetevők:

• Kálium-nitrát (gazdaboltban beszerezhető)
• Cukor (akárhol beszerezhető)
• Szódabikarbóna (akárhol beszerezhető)
• Szerves festékpor (hobbiboltokban beszerezhető)

Elkészítés:

60:40 (gramm) arányban összekevered a kálium-nitrátot a cukorral. A legalacsonyabb lángon, folyamatosan kevergetve a cukor elkezd szép lassan karamellizálódni. Addig kevergesd, amíg nem lesz olyan mint a csokikrém. Adj hozzá egy kiskanál szódabikarbónát (lassítja az égést) és keverd össze. Adj hozzá 3 evőkanálnyi szerves festékport és alaposan keverd össze!
Töltsd bele egy papírtubusba és dugj a közepébe egy golyóstollat. Várj 1 órát, majd vedd ki a golyóstollat. Helyezz belé egy kanócot (tűzijáték) és tömítsd el egy kicsit vattapamaccsal. Csavard be vastag szigetelőszalaggal úgy, hogy a tetején maradjon egy kis rés és kész is van a füstbomba.

Ha leírva bonyolultan hangzik, itt van a recepthez tartozó videó:

Egy hűvös és borús vasárnapra ébredtünk, de már alig vártuk hogy szeretett csapatainkat ismét a zöld gyepen, illetve a sportcsarnok parkettáján láthassuk. Az utolsó néhány fordulóban a futballista srácaink sajnos nem a legjobb formájukat hozták, de ők akkor is a mi kedvenceink maradnak ha éppen nem úgy megy a szekér ahogy kellene...

A tábor egy része már 11:30-kor gyülekezett a központban egy közös reggelire, ezután együtt vonultunk ki a futballpályára. A pályához közeledvén rá is gyújtottunk néhány már jól ismert nótára hogy a focistáink hallják és érezzék hogy mi mindig és minden körülmények között ott vagyunk mögöttük és bíztatjuk őket. A dobunkat még a mérkőzést megelőző napokban megpróbáltuk úgy állítgatni hogy hangosabb legyen, ennek pedig az lett az eredménye hogy sokkal rosszabbul szólt mint előtte. A felnőttcsapatunk egyik játékosa az U19-es meccs elején közölte, hogy tud valakit az Erdélyi utcában akinek van egy felesleges dobja. Az mérkőzés már javában zajlott, de mi autóba pattantunk hogy elmenjünk a dobért. Kiderült hogy az a hangszer legalább 70 éves volt és 2 lyukas és poros funérlapból állt, szóval inkább úgy döntöttünk hogy maradunk a kicsit tompa hangot adó dobunknál. Az U19-es meccs félidejében értünk vissza a pályára. A szurkolótársak azzal fogadtak hogy széttört(!) a dob. Ekkor azért egy kicsit megállt bennem az ütőér. Egy mérkőzés dob nélkül szinte elképzelhetetlen. Hála Istennek komolyabb baj nem történt, csak a srácok addig-addig lazítottak a csavarokon amíg a dob egyszerűen szétesett. :D Körülbelül 5 perc alatt összeszereltük és csodák csodájára százszor jobban szólt mint előtte!!!

A felnőttmeccsen szerintem az eddiginél komolyabb és jobb hangulatot teremtettünk. Egyrészt sok új arc csatlakozott hozzánk, másrészt pedig a repertoár bővült 2 műanyag dudával, és így elég komoly hangorkánt sikerült produkálnunk a hőgyészi futballpályán (légvédelmi sziréna + 3 műanyag duda + dob). A többiek véleménye szerint is ez volt az idény eddigi legjobb hangulata hazai pályán, és ez nem csak annak a tálca Soproninak volt köszönhető amit a kapusunk - Molnár Máté - ajánlott fel a szurkolótábornak, ezzel megköszönve az eddigi lelkes szurkolánsunkat. A felnőttek mérkőzésén a szokásos (folyamatos) nótázáson kívül más különösebb és említésre méltó esemény nem is történt. Esetleg még az egyik szurkolátársunktól idéznék egy aranyköpést: "Én szívesen térdelek...". (Ez volt a reakciója arra a felvetésünkre, hogy legközelebb ha a rendőrök kijönnek futballpályára és akkor mindenki térdeljen le és kulcsolja össze a kezét a tarkója mögött.)

A felnőttek mérkőzését követően 4 másik szurkolótársammal útnak indultunk még Tamásiba hogy ismét tiszteletünket tegyük a férfi kézilabdásaink mérkőzésén is. (Többen is mentünk volna, de sajnos csak 1 autót tudtunk szerezni). Útközben még a hőgyészi benzinkútnál belebotlottunk a Lenti SE fiatal focistáiba, akik egy bajai győzelmet követően éppen hazafelé tartottak (őket is megörvendeztettük néhány nótával). A tamási csarnokban a múlt héten egy kicsivel jobb hangulatot csináltunk (mivel többen is voltunk), de azért reméljük a kézilabdásaink ennek a maréknyi (de annál lelkesebb) hőgyészi szurkolónak is örültek.

Jövő héten mindenki Kisdorogra! HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

"Kivételes módon" a vasárnapi meccsre való ráhangolódást már szombaton este elkezdtük. Jól sikerült este volt - persze ha a nemzeti tizenegyünk diadalmaskodott volna Lisszabonban még jobb lehetett volna. De ez végülis mindegy, térjünk a lényegre...

A Kék Front (új és végleges nevünk) vasárnap 11 órakor indult Pincehelyre. Szurkolótáborunk viszonylag sok emberrel képviseltette magát és már az U19-es meccs előtt elkezdtünk ráhangolódni a mérkőzésre - sajátos módszerekkel. ;) Az ifjúsági mérkőzés kezdetén az egyik helyi "lokálpatriótának" problémája akadt a veterán légvédelmi szirénánkkal. Elmondása szerint a helyi gáztelepen hasonló hangú sziréna van, és megzavarhatja/megrémisztheti a környéken lakókat. Persze ez minket a legkevésbé sem tántorított el attól hogy továbbra is tekerjük a műszert... :) Az ificsapat kissé lélektelen játékkal (ami egyébként a felnőtt csapatunkról is elmondható volt), de azért megérdemelten nyert 2:0-ra. Itt ismét megragadnám az alkalmat és szeretném megköszönni annak a "rengeteg" (= Eto'o) ifistának, aki később a felnőtt csapatot buzdította velünk. Ismételni nem szeretném magam, csak annyit szeretnék megjegyezni hogy a transzparenseinktől jobbra és balra sokkal tágasabb...

A felnőttmeccsen jól kezdett mind a szurkolótábor, mind a csapat. Geller Peti góljával meg is szereztük a vezetést, de a Pincehely sajnos még az első félidőben fordított (2:1 lett a mérkőzés végeredménye). A tábor a második félidőben is kitett magért, ismételten szinte megállás nélkül szórtuk a nótákat. A mérkőzés végén drága csapatunk egy kissé megfeledkezett rólunk (tisztelet a kivételnek!), egy taps vagy egy gyors pacsizás nekünk óriási elismerés lett volna. Néhány játékosunk kezdi természetesnek venni, hogy időt és pénzt nem sajnálva lehetőség szerint mindenhova elkísérjük és buzdítjuk a csapatot. Persze ez nekünk kikapcsolódás és egy kiváló hétvégi feszültséglevezető program, de egy szimpla pacsi vagy egy "köszönjük" azért jól esett volna azoknak akik értetek minden hétvégén rekedtre (!!!) ordítják magukat a mérkőzéseken.

Egy kissé csalódottan, de változatlan lelkesedéssel indultunk haza. Előbb persze tiszteletünket tettük a férfi kézilabdásaink mérkőzésén, akik Dunaföldvárt fogadták a tamási sportcsarnokban. Bíztunk benne hogy a csalódással teli hetek után végre ünneplésre is lesz alkalom - így is lett, a srácok fölényes győzelmet arattak! Egész jó hangulatot varázsoltunk a sportcsarnokban - hála néhány felnőtt labdarugó játékosunknak is. Rá kellett jönnünk, hogy a csarnoknak egy kicsivel jobb az akkusztikája mint a sportpályának. Főleg amikor a légvédelmi szirénánkat is bevetettük, ami a bírók erős nemtetszését váltotta ki. :)

Itt idézném Héger Jánosné iwiw-hozzászólását:

"A hőgyészi férfi kézilabda csapat lealázta a dunaföldvári csapatot. A régi nagy ellenfélnek esélye sem volt a pályán. Gratulálunk a fiúknak és edzőjüknek, és köszönet a szurkolóknak akik nagyon lelkesek voltak. Külön említést érdemel hogy a hőgyészi ultrák is ott szurkoltak egy emberként, köszönet nekik is. Viszont szomorú sérülés is történt, a kapus, Sipi  megsérült, kórházi ápolásra szorult. Jobbulást és gyors felépülést kívánunk neki, hiszen nagyon hiányzik a csapatnak. Hajrá Fiúk, csak így tovább!!!"

Teol.hu: "Barabás Lajos: – Lelkes szurkolótáborunk előtt magabiztos győzelmet arattunk."

Köszönjük szépen az elismeréseket! Jövő héten a kétyi csapatot fogadjuk hazai pályán, a kézilabdásaink pedig ismét hazai pályán játszanak, szóval jövő héten is mozgalmas vasárnapunk lesz - reméljük akkor 3 mérkőzés/3 győzelem lesz a mérlegünk. A Kék Fronton nem fog múlni, azt garantálhatjuk...

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

Hatalmas várakozás (részemről meg egy influenzás megbetegedés) előzte meg a derbit - tabellán mögöttünk álló szakályi együttest fogadtuk hazai pályán. Mivel a szomszéd községről van szó, talán joggal lehet rangadónak nevezni az összecsapást. A mérkőzést megelőzően készült egy új transzparens is melyen a következő sorok álltak: "Mi szeretett csapatunk, hallod újra itt vagyunk" (az egyik felelgetős dalunk első két sora). Azért esett erre a választás, mivel a játékosaink (állítólag) ezt a nótánkat hallják legszívesebben és gondoltuk ez is plusz motivációt ad majd a srácoknak.

A magyarkeszi "szurkolásról" írt bejegyzésem minden bizonnyal megtette a hatását, mert bár létszámban kevesebben voltunk de hangerőben már jelentős javulást mutattunk. Eszköztárunk bővült egy új dobbal (melyet szeretnénk ezúton is megköszönni Bori Andrisnak), valamint egy légdudával is (köszi, kisCsucsu!). Az idény elején már gondolkodtunk egy légduda beszerzésén, de gondoltuk az a fújós kis műanyag duda megteszi majd (meg hát az ingyen van ugye). Minden bizonnyal tévedtünk, mivel a légduda hangja szépen betöltötte a pályát (és fél Hőgyészt) - főleg mikor egyszerre szólt a légvédelmi szirénával! :) Végre sikerült a Döbrököz elleni meccsen tervezett performanszunk is (a tábor kiabálja hogy "Hajrá", egy másik csoport meg azt hogy "Hőgyész"). Mindezt a lelátó másik felén ülő és egyébként igen lelkesen szurkoló lányokkal sikerült elérnünk. Ezúton is köszönjük nekik az együttműködést, reméljük legközelebb is össze tudjuk hozni ugyanezt!

A csapatunk sajnos nem nyújtotta a legjobb teljesítményt és a mérkőzést elveszítettük, de ez nem a szurkolótáboron múlott.

A meccs lefújását követően szokásunkhoz híven az öltöző előtt álldogáltunk (értékelés + szotyi + sör kombó), mikor megjelent egy rendőrautó és kiszállt belőle az egyik helyi rendőrnő. Néhány szurkolótársunk rögtön belekezdett egy szolíd SÜNözésbe (kezd egy kicsit kifutni, de szerintem egyelőre még jó poén) meg elénekeltek néhány sort a népszerű "Rendőrnő" című TNT-dalból. Ekkor még nem gondoltuk hogy ennek bármiféle következménye lesz - talán fél órával később, a pályáról hazafelé menet hirtelen megjelent körülöttünk 3 (!!!!!) rendőrautó és igazoltattak minket (Mr. 86892, Mr. 86676 és Ms. 86825). Tudjátok, olyan alacsony a bűnözési ráta a környékünkön hogy "Közbiztonsági ellenőrzés" jogcímén békésen örömködő, a vasárnapi futballmecsről hazafelé tartó helyi fiatalokat kell vegzálni. Ehhez további kommentár azt hiszem nem is szükséges...

Vasárnap Pincehelyre utazunk, gyertek el minél többen oda is!

A "Barikád" című havilap augusztusi számában találtam ezt a kis szösszenetet:

"Az ultrák különbözőek de összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, a szívósság hogy talpon maradjanak az esőben a 90. perc után is, összeköti őket a bemelegítéskor teli torokból énekelt dal, összeköti őket a barát aki mellette alszik a vonaton aki visszahoz téged az idegenbeli útról, összeköti őket a diákos séta az ellenség városában, összeköti őket az öröme egy idegenbeli út indulásának és a visszatérés fáradsága, összeköti őket az a két órai koplalás után kettéválasztott szendvics, összeköti az a kabinban felkínált és a kanyarban visszaadott cigaretta, összeköti őket az a veszekedés a kispados baloldali szélsőről az éjszakai vonat félhomályában, összeköti őket az az ütközet utáni tekintet, összeköti őket a mentalitás. A dolgok amik összekötik őket egyidőben szétválasztják a külvilágtól, eltávolítják az aggódó szülőktől, a botrányos nagybácsiktól, a félénk osztálytársaktól és az undorító tanároktól, a barátnőktől, a feleségektől és a gyerekektől is. Az ultras kivétel a szabály alól, és váratlan hogy meglepjen, a meglepetés az amikor lecsillapít téged egy mosollyal amikor azt gondolod hogy komolyan csinálta. Az ultras a kar is ami beránt téged a vagonba mielőtt záródnának az ajtók. Az ultras nem önkényes erőszak, megalkuvást nem tűrő védelme egy életstílusnak ami veszélynek van kitéve, a névre szóló jegyektől, a fizetős tv-től, az új generáció elkényelmesedésétől, a tv szemetétől,és mindenek előtt a kitiltástól. Az ultras ez és sok más, más szavakba nem zárható érzések, megérthetetlenek a hétköznapi emberek számára akik jobban szeretnek élni egy üveg mögött ahelyett hogy széttörnék és belépnének a valóságba, amely hideg és esős."

Remélem mindenkinek átjött a mondanivalója.

...mert MINŐSÉGI szurkolásnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezném. Videó nem csak azért nem készült, mert lemerült az akkumulátor a fényképezőgépben. Itt rögtön meg is jegyezném hogy sokaknál inkább a hangszálakat működtető akksival volt gond. A probléma és a szituáció már ismerős - (kb.) 30-an vagyunk és csak (kb.) 10-en szurkolnak. Az Ultras Hőgyész transzparens mögött mindenki ott akar lenni, de szurkolni velünk együtt az már nehéz lenne, ugye? Tudjátok kedves érintettek, amit az ultrák (tudjátok, akik FELÁLLVA énekelnek és tapsolnak az EGÉSZ MÉRKŐZÉS ALATT) csinálnak azt nem azért csinálják mert ez a divat vagy ez a menő. Itt kicsit magasabb rendű értékekről van szó, amit a magatokfajták valószínűleg soha nem fognak megérteni.

És képzeljétek, fényképek sem készültek. Tudjátok miért? Mert sokak nem érdemlik meg hogy az arcuk megjelenjen ezen a blogon úgy, hogy a transzparenseink mögött feszítenek és közben a közösségért (ezek lennénk mi) és ezzel együtt a csapatért nem tesznek meg minden tőlük telhetőt!

Tudom, a visszajelzések pozitívak mind a csapat mind általában az idegenbeli közönség részéről. Ez engem viszont személy szerint a legkevésbé sem nyugtat meg. Hányszor mondtam már, de ha kell elmondom ezerszer is: MIÉRT ÉRNÉNK BE ENNYIVEL, MIKOR TUDJUK HOGY ENNÉL (HANGERŐBEN) SOKKAL DE SOKKAL TÖBBRE VAGYUNK KÉPESEK???

Ennél a pontnál meg is ragadnám az alkalmat és kérnék minden illetőt, aki eddig csak díszelegni jött közénk hogy a Szakály elleni hazai mérkőzésen keressen magának másik helyet. Nem szeretnék neveket említeni (lehet hogy nem is tudnék). Mindenki döntse el magában, hogy akarja-e csinálni amit mi csinálunk vagy sem. Amennyiben vállalni tudjátok hogy megtesztek minden tőletek telhetőt (hangerő/taps), akkor találkozunk a Szakály elleni rangadón 1 órával a felnőtt mérkőzés kezdete előtt a hőgyészi lelátón.

További szép hetet mindenkinek.

A mérkőzés alatt készült videó alapján azt hiszem egyértelműen kijelenthetjük hogy ahhoz képest hogy hazai pályán játszott a csapat, a létszámban és a hangerőben is alulmúltuk magunkat (pl. a gyönki hangulathoz képest). Már bizonyára említettem, de azért ismételten megjegyezném hogy BÁRKI (korra, nemre való tekintet nélkül) csatlakozhat hozzánk. Mindenkit szívesen látunk köreinkben aki vállalni tudja hogy a mérkőzés alatt (állva!) végig szurkol a csapatnak! Bátran gyertek oda hozzánk, keressetek meg engem (a dobos) és nagyon szívesen adok a kinyomtatott dalszövegeinkből. A dalok egyszerűen megtanulhatóak, főleg azért mert mindegyik dalt többször szoktuk énekelni a mérkőzés alatt.

Érzem és tudom hogy sokkal több van a hőgyésziek hangszálaiban, mint amit a Döbrököz elleni hazai mérkőzésen mutattunk! Gyertek bátran (minél többen) és szurkoljatok velünk!

EGYÜTT, A CSAPATÉRT!!!

Egy igen forró délutánnak néztünk elébe, aminek nem csak az évszakhoz képesti meleg idő volt az oka, hanem az is hogy a tabellán előttünk álló (3. helyezett) Döbröközt fogadtuk hazai pályán.

A szurkolótábor eszköztára bővült egy légvédelmi szirénával is. Ezt előszeretettel tekertük a meccs alatt több ízben is (stílusosan, miután kórusban ordítottuk hogy "Támadáááás"). A rendkívül kiegyenlített mérkőzés alatt (ahogyan azt már megszokhattuk) szinte végig nótáztunk, annak ellenére hogy a Béla-féle dobverő (3 forduló után!) felmondta a szolgálatot. Sajnos a grandiózus terv - miszerint az ultrák "Hajrá!" bekiabálására a pálya másik oldalán álló hőgyészi szurkolók egyszerre fogják ordítani hogy "Hőgyész!" - ezúttal sajnos kudarcot vallott, de ez talán a szervezés hiányosságait mutatja - sebaj, majd legközelebb! :)

Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a döbröközi szurkolótábor. Annak ellenére hogy ők egyelőre nem rendelkeztek szervezett szurkolói gárdával igyekeztek hangosan buzdítani csapatukat. Ez érthetően néha verbális konfliktusokat szült a hőgyészi ultrák és a döbröközi szurkolók között, de a mérkőzés végén lepacsiztunk minden döbröközi szurkolóval és a távozó döbröközi focistákat is megtapsoltuk és sok sikert kívántunk nekik az idény hátralevő részére. A sportszerűség és a KULTÚRÁLT szurkolás jegyében, ugye...

Reméljük tavasszal Döbröközön hasonló hangulatú mérkőzésben lesz részünk, reméljük addigra már az "Ultras Döbrököz" ellen mutathatjuk meg hogy még mindig az ULTRAS HŐGYÉSZ a megye leghangosabb és leglelkesebb szurkolótábora!!!