Kék Front Hőgyész '09

Nagy várakozás előzte meg a Gyönk elleni bajnoki mérkőzést. A nemrég elkészült transzparenseink először utaztak velünk idegenbe. Szeretett csapatunk a mérkőzést megelőzően a tabella 6. helyét, míg a gyönki csapat a 2. helyet foglalta el. Senki sem számított könnyű mérkőzésre, és többnyire úgy voltunk vele hogy örülnénk ha megúsznánk egy döntetlennel...

Szerencsére nem így lett. A korán szerzett gólunk után a tábor nagyon belelendült a nótázásba, a csapatunk pedig a játékba. Meglepően jól játszott a csapatunk, futószalagon jöttek a gólok: a félidő végére már 5:0-val vezettünk. Aztán jött egy, a nagymányoki idegenbeli mérkőzésről ismerős szituáció: tizenegyeshez jutottak a gyönkiek. A tábor ismét elkezdte skandálni hogy "kihagyod, kihagyod, ...", a gyönki játékos pedig hallgatva ránk így is tett. Az 5:0-ás vezetés tudatában elkezdtük énekelni a nagyvárosi közönségnek, hogy: " Ilyenek a falusiak, hej, hej..." meg azt hogy "ez Hőgyész, ez Hőgyész, ...". A helyieknek erre semmi reakciójuk nem volt, így még a "Nincsen hangotok..." kezdetű nótára is rágyújtottunk.

Bár a gyönkiek a második félidőre összeszedték magukat, de ez csak arra volt elegendő hogy ne kapjanak több gólt tőlünk. 5:0 idegenben Gyönkön - gyönyörű vasárnap délután.

Néhány szót persze a hőgyészi afterpartyról is szót kell ejtsek. Miután végignótáztuk (és doboltuk) Szakadátot és Diósberényt, hazaérvén Hőgyészre a központban folytattuk az ünneplést. Utólag visszagondolva szerintem otthon a központban többet énekeltunk, mint Gyönkön a 2x45 perc alatt. Egymást követték a dalok és rigmusok. Volt asztalon énekelés, sörlocsolás, meg minden ami a győzelem mámorában megengedhető, de legalábbis elnézhető dolog. Csodálkoztam is, amikor elindultunk hazafelé még volt hangom. Persze mire hazaértem addigra szinte teljesen elment. A foglalkozás viszont elérte a célját, mivel legközelebb már biztosan nem lesz senkinek szüksége a kinyomtatott dalszövegekre. Aki pedig egy kicsit sem rekedt be vasárnap este, az nem is volt igazából benne a buliban!

MINDENKIT nagy-nagy szeretettel várunk a holnap (IX.13.) megrendezésre kerülő Gyönk-Hőgyész bajnoki mérkőzésre. Mint ahogyan azt az iwiw üzenőfalán is olvashattátok a felnőttek mérkőzése 16 órakor kezdődik (természetesen Gyönkön). Aki teheti és módja van rá az jöjjön el és szurkoljon velünk a csapatért! A hőgyészi ultrák nagy valószínűséggel már a 14 órakor kezdődő ifimeccsen is képviseltetni fogják magukat.

Néhány fontos információ:

• kérünk minden drukkert (aki közösen akar velünk szurkolni) hogy a csapatot a mérkőzés ideje alatt felállva buzdítsuk. Fiatalok vagyunk még és kibírunk 2x45 percet állva.
• aki nem tudja vállalni hogy a meccs ideje alatt (lehetőség szerint) folyamatosan nótázzon velünk, az ne álljon hozzánk. Nem szeretnénk hogy az legyen, mint a Tolnanémedi elleni hazai mérkőzésen, ahol kb. 30-an ültek szinte végig csendben és kb. 15-en szurkoltak folyamatosan. Ha az "Ultras Hőgyész" zászló alatt/felett/mögött akartok állni, akkor szurkoljatok ahhoz méltóan!!!
• BÁRKI csatlakozhat hozzánk. Keressetek meg minket a mérkőzés előtt/alatt és szívesen adunk nyomtatott dalszöveget.
• aki tud, az hozzon magával dudát, kereplőt, dobot, stb.

Jó szurkolást kívánok mindenkinek, a csapatunknak pedig eredményes mérkőzést!

HAJRÁ HŐGYÉSZ!!!

Az ultrák a sportklubokat támogató szurkolói csoportok egy jellegzetes stílussal rendelkező válfaja, leginkább az európai és dél-amerikai futballcsapatok mérkőzésein találkozhatunk velük.

Története

Ez a különleges szurkolói stílus legelőször Olaszországban, az 1960-as évek elején bukkant fel, amikor az egyesületek jelentősen leszállították a stadionok bizonyos szektoraiba szóló belépőjegyek árát. Maga az ultra szó latin eredetű, jelentése „ami túl van”.

Jellegzetességek

A csoport általában egy szűkebb vezetői szerepkört birtokló mag körül épül ki, (ők irányítják az egész csoportot) míg a létszám a kisebb csoportokból szerveződik össze, melyek összetételét meghatározhatják baráti vagy lokális szálak, esetleg az azonos politikai nézet. Általában az idősebbek szavát a fiatalok feltétel nélkül elfogadják, fontos a hiarerchikus felépítés.

A csoportok rendelkeznek különböző méretű transzparensekkel, drapériákkal, zászlókkal melyeken a csoport neve és jelképe található. Némelyik csoport legyártatja és árusítja a saját termékeit (pl: sálat, sapkát, pulóvert vagy kabátot). Egy csoport létszáma a néhány főtől a több százig terjedhet és a stadionokban általában elválasztanak a részükre egy vagy akár több szektort is. Saját weblap illetve fanzine szintén fontos részét képezi a mozgalomnak. A mozgalom iratlan szabályai:

• Az ultrák a meccsek folyamán minden esetben állnak
• Lehetőség szerint, a távolságok és anyagi akadályok ellenére minden meccsen meg kell jelenni otthon és idegenben
• Szünet nélkül támogatni (énekelni, tapsolni) kell a csapatot, az eredmény alakulásától függetlenül
• Állandó törzshely a stadionon belül

"….az ultra meg nem alkuvó védelme egy életstílusnak ami veszélynek van kitéve a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt… az ultra ez, és sok más érzések,amik nem szavakba önthetők, megérthetetlen a hétköznapi ember számára, aki jobban szeret élni egy üveg mögött, minthogy széttörné azt és belépne a valóságba… egy tiszta szívünk van, amikor elhagyják összeszorul és fájdalmat okoz nekünk… amikor kihívják dübörög mint egy dob, de nem fél, visszatart minket hogy el ne fussunk… ha egy barátunk hív minket, nem kérdezzük őt miért, hanem felsorakozunk csendesen az oldalán… megismersz minket, mert beszélünk egymás között anélkül, hogy kinyitnánk a szánkat…"

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ultr%C3%A1k_(sport)

Az Ultrák és a csapat részéről is óriási a várakozás és a készülődés előzte meg a mérkőzést (nevezhetjük akár rangadónak is), mivel ugye a listavezető csapatot fogadtuk.

A szurkolói dalainkat a mérkőzést megelőző napon kinyomtattam 40 példányban, hogy azok is együtt tudjanak énekelni velünk akik esetleg még nem ismerik a nótákat (remélem hogy ezekre a dalszövegekre csak 1-2 forduló erejéig lesz szükség, és azt követően már mindenki kívülről fújja majd!). A többségük igen könnyen megtanulható, a felelgetős rigmusokat pedig elég ha egy ember tudja.

A transzparenseket már az ifimérkőzés előtt kihelyeztük a hőgyészi lelátó tetejére, bár az üzenetet ("Mögöttetek a tábor, előttetek a bajnokság!") feliratút egyenlőre felhajtottuk. Úgy gondoltuk hogy majd a felnőttek bevonulásánál kibontjuk, ezzel mintegy meglepetést okozva és talán némi plusz motivációt adva szeretett csapatunknak. Az utólagos visszajelzések alapján a felirat messziről is olvasható volt, és a futballistáink is nagyon örültek neki.

Elhangzott a kezdő sípszó és a tábor bele is kezdett a nótázásba. Eleinte kicsit döcögősebben ment, mivel néhány ifista - tisztelet a kivételnek - úgy gondolta hogy (annak ellenére hogy előtte neki is szurkoltunk) nem kötelessége szurkolni vagy egyáltalán felállni. Persze ezzel igazából semmi gond nem lenne, csak nem értem hogy akkor miért kell odaülni hozzánk az "Ultras Hőgyész" zászló alá?! (Azt hiszem majd egy következő bejegyzésben írok majd néhány gondolatot az ultrákról) Az összképet rontja ha 40-en ülünk(!?) ott és csak 10-en állunk és szurkolunk folyamatosan, ezért nyomatékosan megkérek mindenkit aki velünk szeretne szurkolni a jövőben az vegye a fáradtságot és álljon fel a mérkőzés alatt és nótázzon együtt velünk (azt mondanom sem kell hogy teli torokból). Aki ezt nem tudja vállalni, az vagy keres magának más helyet vagy mi keresünk magunknak más helyet.

Mint az várható volt, elég nehéz mérkőzés várt a csapatunkra. A második félidő közepe felé (0:0-ás állásnál) a tábor elkezdte skandálni az "Itt vagyunk, szurkolunk" kezdetű nótát először "Geller Peti lőjj egy gólt" majd "Gyerünk Tozsó lőjj egy gólt" kiegészítéssel. Gólunkat végül Nagy Zsolt "Muki" szerezte (gyönyörűen helyezett fejesgól volt), amit kirobbanó örömmel fogadott a tábor. Talán a gól volt szükséges ahhoz hogy a hőgyészi ultrák megmutassák igazi arcukat. A szurkolás innentől kezdve szinte egy percre sem maradt abba és az kb. 14-15 emberrel olyan hangerőt produkáltunk, mintha kétszer annyian lettünk volna.

A mérkőzést végül 1:0-ra nyertük, ami szerintünk a tabella élén álló csapat ellen nem kis teljesítmény. A mérkőzés végén a korláthoz leszaladva elkezdtük ismét skandálni hogy "Gyertek ide, gyertek ide, ...". A csapatunk ezúttal nem csak az oldalvonalnál köszönte meg a szurkolást, hanem kijöttek a korláthoz és minden szurkolóval lepacsiztak. Ez nekünk óriási elismerés volt, éreztük hogy rendkívül hálásak azért amit tőlünk kapnak!

Köszönjük, fiúk! Ti vagytok a legjobbak!

A repertoárunk eddig lényegében kimerült a "Hajrá, hajrá Hőgyész..." című rigmushoz hasonló egyszerű nótákból, így itt is jelentős frissítésre volt szükség. Egyelőre igazából saját nótákat nem költöttünk (bár van köztünk zeneszerző is), így a híresebb és elterjedtebb szurkolói dalokat írtuk át "hőgyésziesre". Próbáltunk a nagyobb/híresebb csapatok szurkolótáboraitól ötleteket venni (Fradi, Dunaszerdahely, Újpest, ...), de Dóri munkáját is ki kell emelnem a dalok összeállításánál. Íme a nótáink:

Máté barátommal már az első hazai mérkőzésen (Kaposszekcső ellen) is tervezgettük, hogy ha beindul a dolog, akkor transzparenseket is készítünk a hőgyészi ultrák és a csapatunk számára. A mérkőzést megelőző csütörtökön aztán nekifogtunk a gyártásnak. Íme az eredmény:

 Elkészítése viszonylag egyszerű, de időigényes folyamat. Először a betűk vonalát filctollakkal és kartonsablonok segítségével behúztuk, majd a sablonok segítségével befújtuk festékszóróval a betűket. Nem a legszebb, nem a legtökéletesebb, de kezdetnek egyáltalán nem rossz! Kifüggesztve így néz ki:

 Az "Ultras Hőgyész" feliratú állandó transzparensen kívül készült még egy, amellyel a szeretett csapatunknak kívántunk üzenni:

Ennek a transzparensnek külön kis története is van. Az utolsó 5 betűre ("okság!") már nem jutott volna festék, mivel az "N" betű magasságában kifogyott a festékszórónk. Tanakodtunk, hogy vajon mit tehetnénk és honnan/kitől szerezhetnénk segítséget. Beugrott, hogy Jóni Laci bácsi (igen, az ifisták edzőjének édesapja - nem mellesleg szintén futballrajongó) biztosan szívesen segítene nekünk. El is vittük hozzá a hiányos drapit és professzionális festékszórójával befejeztük a művet. Ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni Laci bácsinak!

A transzparenseink elkészültek, premier a hétvégi mérkőzésen - nem mellesleg a tabella élén álló, veretlen Tolnanémedi ellen...

Alakulgat szurkolótábor, már csak a kellékek hiányoznak. Ekkor Jóni Laci barátunk (az ificsapat edzője) előállt azzal, hogy nála otthon van egy régi pergődob ami esetleg emelhetné a szurkolás színvonalát. Egy aprócska probléma volt: hiányzott a dobverő. :D Szerencsére László Béla barátunk felajánlotta hogy vasárnap még az indulás előtt farag nekünk egyet. Nehogy már 600 Ft-ot költsünk egy pár dobverőre, mikor a Béla olyat farag nekünk hogy azt egy évtized alatt sem fogjuk szétverni. :)

Volt már dobunk (dobverővel), a hangszálaink meg eddig is rendben voltak - indulhatunk Nagymányokra. Mint az az odaérkezéskor kiderült Nagy Márk barátunk egy dudát is hozott magával. Tökéletes. A felnőttek mérkőzésén a szokásos egyszerűbb rigmusokat és nótákat énekeltük. Körülbelül 8-10 ember szurkolt szinte folyamatosan, de a nagymányoki lelátó akkusztikája, valamint a dob és duda hatalmas pluszt jelentettek.

A nagymányokiak az első félidőben (0:0-ás állásnál) tizenegyeshez jutottak. A táborunk elkezdte skandálni hogy "Kihagyod, kihagyod...". A rosszul helyezett gyenge lövésnek, Molnár Máté kiváló kapusteljesítményének és végül de nem utolsó sorban a hőgyészi ultráknak köszönhetően a srác kihagyta a lehetőséget. A félidőben gól nélküli döntetlennel fordultunk.

Aztán a második félidő elején a nagymányokiak gólt találtak. Mindezt anélkül sikerült elérniük, hogy bárki is komolyabban szurkolt volna nekik. Rá is zendítettünk a jól ismert nótára: "Nincsen hangotok, Nagymányok nincsen hangotok...". Jött is erre egy helybéli srác válasza: "Nincsen gólotok, Hőgyész nincsen gólotok..." - és igaza volt. A félidőben két helyi kissrác hazaszaladt és a második félidő közepén visszaértek egy szál dudával amit elég erőtlenül fújogattak. A hőgyészi tábor ki is nevette szegényeket, pedig utólag visszagondolva inkább követendő példa lehetne a mányokiak számára (is).

A mérkőzés 78. percének környékén aztán Tolnai Zsolt (alias: Totó) góljával egyenlített a csapatunk. Innentől kezdve szinte folyamatosan szurkolt a hőgyészi tábor. Ennek ellenére a végeredmény 1:1 maradt, de nem búslakodott senki. A csapat ismét megköszönte a szurkolást (tapssal), mi pedig megköszöntük a csapatnak ("Szép volt fiúk, szép volt fiúk...") hogy szórakoztattak minket.

Egy klasszikust idéznék lezárásképpen: "Idegenben jó az X..."

2009. augusztus 23-án kora délután indultunk el autóval Hőgyészről. A szurkolótáborunk igazából még mindig nem volt megszervezve. Annyit tudtunk hogy Máté barátom és én ott leszünk és buzdítjuk a csapatot. Az ifjúsági mérkőzés (amit a felnőtt mérkőzés előtt játszanak le) első félideje alatt még a helyi egységben "erősítettünk" néhány hőgyészivel együtt. Aztán az ifimeccs vége felé elkezdtünk hangolni. A ifista srácaink 3:1-es hazai vezetésnél 5 perc alatt rúgtak 2 gólt, így 1 pontot sikerült elhozniuk Aparhantról.

A felnőtt mérkőzés kezdetén jött az ötlet, hogy az ifistákat odahívjuk közénk hogy együtt szurkoljanak velünk. Mátéval elkezdtük a "Gyertek ide, gyertek ide..." rigmust, melynek hatására az ifisták át is jöttek (a pálya másik feléről) közénk és együtt nótáztunk a csapatnak.

Ahhoz képest hogy még mindig a kezdeteknél tartottunk, elég jó hangerőt sikerült produkálnunk a mérkőzésen. A helyi idősebb bácsik is megdícsértek minket, hogy milyen szépen éneklünk és szurkolunk a csapatunknak. Igen, mi legalább szurkoltunk a sajátjainknak... ("Nincsen hangotok, Aparhant nincsen hangotok...")

A csapatunk végül 6:2-re (!!!), gyönyörű játékkal legyőzte az egyesek által erősnek mondott aparhantiakat. 4:0-ás vezetésnél el is kezdtük az "Itthon vagyunk, itthon vagyunk" című mondókát, amit egy erősen illuminált aparhanti bácsi nem igazán értett/értékelt. A mérkőzés lefújását követően a srácaink odajöttek az oldalvonalhoz és megköszönték nekünk a szurkolást. Látszott rajtuk hogy jól esett a buzdításunk, mi pedig örültünk hogy ők örültek...

Jöttünk, láttunk, győztünk. SZÉP VOLT FIÚK!

2009. augusztus 16-án, egy kellemes nyári délutánon Danka Máté barátommal elhatároztuk hogy kilátogatunk egy itthoni mérkőzésre. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a hőgyészieknél a csapat buzdítása helyett a csapat (pálya széléről való) kritizálása a divat. Ekkor Máté barátommal elkezdtünk felállva spontán hangosan szurkolni a csapatunknak. A mérkőzés utáni köszöneteken és pozitív visszajelzéseken felbuzdulva elhatároztuk hogy összehozunk egy kisebb szurkolói bandát. Mindkettőnknek volt már némi szurkolói gyakorlata (FTC és válogatott mérkőzések), de ekkor szerintem még mi sem gondoltuk komolyan hogy a szavainkat végül tettek követik.

A csapatunk végülis kikapott 2:1-re a kaposszekcsőiektől.

Ezután következett az Aparhant elleni idegenbeli mérkőzésünk, de erről majd a következő bejegyzésben írok bővebben...